Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 289 szolgáltatások eltörlésének követelése merül fel.20 0 1897-ben Tápióbicskén szüntették be a munkát a mezőgazdasági munkások azzal, hogy a robot eltörléséig nem dolgoznak. Bácsbikitin ugyancsak megtagadták a robot teljesítést. Tiszakürtön a robot eltörlését és a napszámok felemelését követelik. Tataházán, a részaratók tizedrészt követelnek tizenharmadrész helyett robot nélkül.20 7 Bácsfeketehegyen a részaratást robot nélkül követelik. Óbecsén Kis István házánál tartott értekezleten a nőnek férfivel egyenlő bért követelnek. Az aratórészt robot nélkül kívánják. A béres fizetéséből pedig az asszony robotjának elnagyását.20 8 Horgoson, ugyancsak 1894-ben Szany.iszló Ferenc házánál tartottak értekezletet, ahol szintén az asszony robotja nélküli konvenciós cselédszerződést követeltek. A bánfalvi földművelő szakszervezet határozati javaslata 1894-ben kimondja, hogy a cselédnők mindenféle robotját el kell törölni. Meggyes-Bodzáson 1897. II. 6-án Varga Lajos házánál tartott értekezleten követelik, hogy a harmados föld tisztán harmados legyen, minden uzsora nélkül.20 9 Ez csak néhány jellemző eset a rengeteg megmozdulásból, amelyek leírása és elemzése nem e dolgozat feladata. Ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági dolgozók a feudális munkaviszony felszámolását követelik, iparkodnak földhöz is jutni. Az 1897. évi Szabolcs és Zemplén megyei földmunkásmozgalmak során a robot eltörlésén kívül a Bodrogköben a földek felosztását is követelik.21 0 Föld és szabadság, ez a kettős jelszó vezeti a földmunkásságnak sokhelyütt még mindig ösztönös, de igen számos helyen már szervezettebb formában jelentkező, több esetben szakszervezet, vagy párt által irányított mozgalmait. A szociáldemokrata párt ugyanis elkezdett foglalkozni a parasztság megszervezésével, de már későn, csak akkor, amikor a mezőgazdasági munkásság csaknem egy évtizedes forradalom harcai erre kényszerítették. A kérdéshez azonban rosszul nyúlt hozzá. Opportunista-reformista vezetői nem ismerték fel a parasztkérdés és nemzetiségi kérdés jelentőségét, nem látták meg a magyar és nemzetiségi paraszttömegekben a forradalmi lehetőséget, nem látták meg ekkor még — a nagybirtok elleni harcban — az egész parasztságban a munkásosztály szövetségesét és pusztán az agrárproletárokra irányították a figyelmet az egész parasztság helyett. De még földmunkás vonatkozásában is hibás volt a szociáldemokrata párt politikája. A hatalom forradalmi úton történő megszerzésére való irányvétel helyett, opportunista szociálpolitikai követelésekkel állt a földmunkásság elé, holott a nagybirtokok és az egyéb feudális maradványok felszámolásával egybekötött nemzeti és antifeudális forradalom mögött az egész parasztságot fel lehetett volna sorakoztatni. Ehelyett a mezőgazdasági mozgalom számára kiadott jelszavak túlnyomórészt politikai jellegűek voltak (általános titkos választójog vagy szakszervezeti vonatkozású utasítások) és a parasztságot megmozgatni nem tudták. A dolgozó parasztság és az agrárproletáriátus elhanyagolására jellemző, hogy a szociáldemokrata párt által 1897. I. 31-től II. 2-ig tartó budapesti kongresszuson, a vezetőség tagjai mind ipari munkások és alig 15 földművelő található az egész kongresszuson, amelyet a földmunkások érdekében hívtak össze. Az egész kongresszuson mindenről beszélnek, csak a nagybirtok felosztásáról nem. Típusosán ökonomista és szindikalista követelések azok, amelyekkel a kongresszuson az egyes javaslattevők előállnak. Bármennyire fontos is a munkaidő szabályozása, a robot és a feudális maradványok megszüntetése és helyette készpénzbér bevezetése, valamint a szakegyesületek alakítása, nyiltan vagy titkosan; ezek a munkás-20e О L. B. M. ein. 1898—Illa—1254. 507 Fölrimívelők Szaklapja 1894. VII. 2. 20S Földmívelő 1897. I. 22. 2—3. 1. 2n ° Földmívelő 1897. II. 12. 1, 3, 4. 1. 210 Bernát István cikke, Magyar Gazdák Szemléje 1899. 517—526. o. 19 Századok