Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 273 ség vonul végig, mint vörös fonal. Szükségesnek tartaná a méltányosság szempontjainak állandó figyelembevételét „azon osztály irányában, mely szegényebb sorsánál fogva személyes szabadságáról lemondani kénytelen." Különösen azért volna erre szükség, mert „valamennyien, kik e tárgyban intézkedünk, cselédtartó emberek vagyaink s tagadhatatlan az, hogy mindenkinek maga felé hajlanak az ujjai: míg ellenben azon osztály, melynek érdekeiről itt szó van:: közöttünk képviselve egyáltalán nincs." Irányi Dániel törvénybe akarta vétetni, hogy a cselédnek egészséges lakást, illetve hálóhelyet kell adni. Az előadó angyali ártatlansággal fejti ki: elképzelhetetlen állapotnak tartja, hogy a gazda ne adjon megfelelő lakást, ill. hálóhelyet cselédjének. Egyébként a kérdés a közegészségügyi törvénybe tartozik, míg a politikai hatóságok joga és kötelessége csupán az, hogy ha „a gazda által a cselédnek egy helyen való túlságos összezsúfolása vagy földalatti helyiségekben elhelyezése történik: őt rendreutasítani." Irányi még azt is felemlíti, meglátszik a javaslaton, hogy urak és gazdák készítették, mert az istentiszteleten való részvételt csak időről-időre engedi meg. Irányi persze nem sejthette, hogy jóval később, az 1930-as években a zirci anátság előszállás! uradalmán Hagyó-Kovács Gyula jószágigazgató a cselédszerződésekbe bevette, hogy a cselédek csak télen járhatnak templomba vasár- és ünnepnapon, de akkor kötelező, míg a tavaszi és nyári dologidőben tilos a templombajárás. A lelkek üdvösségére oly nagy gonddal vigyázó cisztercita rend különböző funkcionáriusainak csodálatos módon ez ellen az intézkedés ellen semmi kifogásuk nem volt, sőt azt úgy látszik, természetesnek vették. Ügy véljük, ez az adat is jól rávilágít arra a képmutató és álszent magatartásra, ami élesen elválasztja egymástól a birtokos főpapság és szerzetesrendek vallási prédikációit és ezeknek az elveknek gyakorlati alkalmazását.148 Ugyancsak Irányi Dániel mutatott rá élesen arra is, hogy a törvény 45. §-a nyilt lehetőséget ad a cseléd bántalmazására is. A 48-asok módosító indítványát épp úgy mellőzi a képviselőház, mint az eddig említett törvényjavaslatok tárgyalása során mindig, ha lényegbevágó módosító javaslatot tettek. Nem is mulasztja el megemlíteni Irányi, hogy a tárgyalás nagyon emlékezteti „azon időié, midőn a nagyon érdemes táblabírák a társadalmi rend fölforgatásával fenyegettek, hogy ha a jobbágyik felszabadíttatnak, hogy ha a földesúri jogok megszoríttatnak, hogy ha д földesurak fegyelmi joga korlátoltatik".149 XI. A parasztság mozgalmai az 1870-es években A parasztság tömegeinek elnyomorodását tehát a kizsákmányolók természetszerűen nem tartóztatták fel. Egyes esetekben még gyorsították a folyamatot, súlyosbították a helyzetet. Kettős kizsákmányolás nehezedett a kapitalizmus behatolása következtében rétegekre szakadozó parasztságra: a feudális nagybirtoké és a zsírosparasztságé. Segítséget nem kapván, sorsa egyre rosszabbodván, osztályharca élesedik: a dolgozó parasztság tömegei forradalmasodnak. A munkásság pártjára várt volna a feladat, hogy a parasztságot megszervezze, a forradalmi erőt észrevegye benne, szövetségesévé tegye és tudatosítsa benne, hogy a parasztság a maga felszabadulását csak a munkásosztálytól remélheti.15 0 148 Szabó József, országos levéltáros személyes tapasztalásából származó közlése. Szívességét ezúton is megköszönöm. 149 1875. O. gy. Napló V. kötet. 262., 275., 276—277., 278., 281., 285. lapok. 150 Engels: A német parasztháború előszava, Marx—Engels: Válogatott művek I. kötet, 627—629. 1. Bp. 1949. 18 Századok
