Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
24 KOVÁCS EN DBF. kegyetlenséget, mellyel a magyar biztosok fel akartak lépni." 6 2 Az igazság az, hogy Bem felismerve Erdély elsőrendű stratégiai jelentőségét, ezt a területet a szabadságharcos népek bástyájává kívánta megtenni: egy széles magyar-román-szláv összefogás alapjává, ahonnan a forradalom tüzét messze szét lehetne hordani a környező népek felé. Koncepciójával teljesen tisztában volt a cári udvar. A tavaszi és nyári intervenciós harcok folyamán a cári kormány véleménye az volt, hogy mindaddig, míg Bemet le nem verik, áz erdélyi felkelésnek nincs vége. A cári hadügyminisztérium kifejezetten közölte Lüderssel: „A székelyek leverését nem lehet ügy elképzelni, hogy országukba küldjük a magunk katonaságát. Etekintetben egy Bemre mért csapás valószínűleg döntően hatna a székelyekre, akik Bem seregének nagyrészét alkotják... Bem leverése, kiben ők mozgalmuk főtámaszát látják, megszelidítené ezt a vad fajtát s ezután Erdély többi részének lefegyverzése könnyű dolog lenne."83 Bem, Nagyszeben elfoglalása után, Bukovinába készült, de erről a tervéről lemondott. A lehetőség azonban, hogy a nagy szabadságharcos megjelent Galícia és Bukovina határán, páni félelemmel töltötte el a cári kormányt. Ezzel függnek össze azok az intézkedések, melyek egy várható galíciai vagy bukovinai népfelkelés megakadályozására irányulnak (a cári seregekben felemelik az élelmiszeradagot)."4 Bem demokratikus nemzetiségi politikájának tulajdonítható az a lelkes rokonszenv, amellyel a demokratikus román emigráció tagjai fordultak a magyar-román megegyezés e nagy híve felé. Az erdélyi hadjárat folyamán Bem neve folytonosan ott szerepel azokban a tárgyalásokban, melyek a magyar kormány és a román nép demokrata vezetői között folytak az összefogás érdekében. Sőt, a megegyezésre irányuló tárgyalások román részről nem egyszer éppen Bem jóindulatára és készségére építettek. A román emigráció eminens képviselői: Bälcescu, Boliac, Ghica és mások nagyfokú bizalommal közeledtek hozzá, a legalkalmasabb közvetítőt látták benne a magyar kormány és Kossuth felé. Az 1848-as sikertelen előzmények után 1849 januárjában-a román emigráció konstantinápolyi szárnya indítja el az első megbeszéléseket s már ekkor felmerül a két döntő probléma, mely körül később a tárgyalások folynak: a román légió felállítása, valamint lancu és Axente megnyerése a magyar ügynek. A román légió ügyét Cézár Boliac mozgatja, lancu felé ezidőben Bälcescu és Balaceanu vállalják a közvetítés feladatát. A forradalmi román emigrációnak úgyszólván valamennyi tagja tudatában van annak; mit jelentene a magyarokkal való megegyezés a románok számára. Ghica, aki Bemen keresztül szerette volna a magyar kormány jóindulatát biztosítani, a magyar-román szövetkezés katonai következményeit ilyennek festi: „A románokkal való megegyezés a magyaroknak 200 ezren felüli harcost jelentett volna Erdélyből és a Bánságból, akikkel szemben Paszkievics és Lüders segítsége hatástalan maradt volna ;.. Ha 1848 október elején Brassónál csak ötezer jól felfegyverzett román csapat megy át egy neves tábornok vezetése alatt, mint Magheru, könnyű lett volna békét hozni létre a magvarok és a románok között,, mert Bem elfogadta volna a románok minden feltételét, mivel azt a 40 ezer magyarból álló hadsereget, mely parancsnoksága alatt állott, egy. maroknyi fegyvertelen, lancu és Axente vezetése alatt álló román sakkban tartotta és minden mozgásában megbénította."65 Bemnek a. román emigrációhoz fűződő kapcsolatai közt különösen a Boliaccal és Bälcescuval folytatott megbeszélései emelkednek ki. A ' román demokratikus gondolkodásnak ez a két harcosa az Erdélyben és Magyarorszá-Marx—Engels: Bem. New American Cyclopedia. III. к. 112—114. 1. 1858. "3 Averbuh: ,Carszkaja intervencija 151..1. " Averbuh i. m. 91. 1. "5 I. Ghica: Amintiri din pribegia düpa 1848.. 2. kiad. Bucureçti é п. I. k. 176. I.
