Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 263 Henriknek azt a megállapítását, hogy „magyar ember (látszólag M. Gy.) örömestebb és olcsóbban dolgozik szántóföldért, mint pénzbeli járományért, amíg árendálhat, nem szegődik napszámnak",12 6 akkor úgy véljük: részben meg lehet felelni arra a kérdésre, hogy miért panaszkodik munkaerőhiányíól a nagybirtok ugyanakkor, amikor a szegényparasztság nagy tömegei sínylődnek nyomorúságos sorsban és kényszerülnek gazdaságukon kívüleső munka elvállalására. Ez részben a parasztság bomlásából, részben a gyarmati helyzetből következik, részben a parasztság kispolgári mivoltából, földéhségéből is. A felszabadult jobbágyság tömegei a kapitalizmus viszonyai között az 50-es, 60-as években gyorsuló elnyomorodásuk ellenére is, még nagyszámban rendelkeztek az önálló gazdálkodáshoz szükséges feltételekkel, igával és termelőeszközökkel, esetleg még némi kis földdel is. Ez a körülmény az önálló gazdálkodás felé csábította őket. A magyarországi ledolgozási rendszerre kb. az 1880-as évekig inkább az jellemző, hogy jelentős hányadban az önálló gazdálkodással rendelkező parasztok veszik hasznát. Ugyanakkor azonban egyre növekszik a kisföldűek és földnélküliek száma, akik viszont a gyarmati helyzet folytán kényszerülnek bérmunka helyett ledolgozást vállalni. Meg kell még említenünk, hogy nemcsak parasztok, hanem csekélyföldü kisnemesek, akiknek birtoka nem nyújtott elég jövedelmet, szintén vállaltak felesművelést. A földet felesbeadók közt pedig, nemcsak nagybirtokosok, hanem közép- és kisbirtokosok, iparosok és zsírosparasztok is szerepeltek.12 7 Már a mágocsi uradalom számadatai is megmutatták, hogy a részesművelés az uradalmon lassan visszaszorult. A béllyei uradalom az egészen távoli földek és irtások kivételével teljesen meg akarta szüntetni a részesművelést. A gépesítés előrehaladásával, tehát a kapitalizmus előretörésével párhuzamosan a tőkések a nem kifizetődő részesművelést amennyire csak lehet, kiszorítják. „A földesúri gazdaságnak ellátása saját mezőgazdasági felszereléssel, elkerülhetetlenül a középparasztság helyzetének aláásásához vezet, amely a ledolgozással kaparja magának össze a létfenntartás eszközeit. A ledolgozás a középparaszt „sajátos „iparűzése", akinek mezőgazdasági felszerelése ennek folytán nem csupán a paraszti mezőgazdaság alkotórésze, hanem a földesúri gazdaságé is. Ezért a mezőgazdasági gépek és tökéletesített munkaeszközök elterjedése, valamint a parasztság kisajátítása olyan jelenségek, amelyek elválaszthatatlan kapcsolatban vannak egymással".12 8 Leninnek ez a megállapítása magyar vonatkozásban is érvényes és fokozottabb mértékben áll a kisparasztságra, egyben pedig megadja a magyarázatot, miért nő oly rohamosan az agrárszegénység Magyarországon a tőkés gazdálkodás előrehaladásával párhuzamosan. El lehet mondani — több-kevesebb hibaforrással —, hogy a 70-es évek közepetájától legalábbis a nagybirtokok gazdálkodásában a részesművelés lassanként egyre kisebb szerepet játszik és a feles művelést harmados, negyedes szorítja ki. A 90-es évekre pedig a ledolgozási rendszer súlypontja végképpen eltolódik az első csoportba tartozó ledolgozási formákról a második csoportba tartozó ledolgozási formákra, vagyis aratási, kaszálási, cséplési munkákkal kapcsolatos ledolgozásra, amely „utóbbi fajtához tartozó ledolgozások egyenes átmenetet alkotnak a tőkés gazdaságba".12 9 Már kezdettől fogva megtalálni egymás mellett és egymással összefonódva is az első és második csoportba tartozó ledolgozási formákat, de a kapitalizmus előrehaladásával párhuzamosan, amint egyre több îesz a mindenfajta termelőeszköz nélküli mezőgazdasági dolgozók száma, a t3 ' Ditz: i. m. 125. 1. 127 Balásházy János: Tagosztályban való zavarok ... stb. Pest, 1857. 31—34. 1. 128 Lenin: Kapitalizmus. 223. 1. 129 Lenin: Kapitalizmus. 196. L
