Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 263 hoznak be, de ez összevéve is elenyészően csekély ahhoz, hogy a nagybirtok gépesítéséről lehetne beszélni. 1862 elején már pusztán a Clayton-féle angol cséplőgépekből 201 db. dolgozott Magyarországon.7 4 A gépesítés menetére jellemző Vddacs János üzemének fellendülése. 1859-ben már részvénytársasággá alakult, 400 000 forint alaptőkével, amelynek negyedrészét maga Vidacs jegyezte le. Különösen a 60-as évektől nő meg a géphasználat, ami kétségtelenül a kapitalizmus előretörését jelenti a mezőgazdaságban, azonban még távolról sem jelenti azt, hogy a vázolt viszonyok folytán a kapitalista gazdálkodás teljes tisztaságában érvényre juthatott volna a nagybirtok üzemében.73 „így hát a tőkés gazdaság nem jöhetett létre azon nyomban ... ennek folytán a gazdaság egyetlen lehetséges rendszere egy átmeneti rendszer volt, amely mind a robotrendszer, mind a tőkés rendszer jellegzetességeit egyesitette magában.'"'8 Ez a dolog másik oldala. Egyfelől tehát a vázolt viszonyok nyomására a dolgozók kényszerültek újabb feudális kötöttségek vállaláséra, részben azért, mert nem volt földosztás és a dolgozó parasztoknak vételre nem volt módjuk, részben mivel rendelkezésre álló munkaerejüket nem tudták eladni, részben pedig, s erről majd lesz szó, mivel kénytelenek voltak ragaszkodni a földhöz, és emiatt kellett vállalniok újabb feudális kötelezettségeket. Ez a felszínen úgy jelentkezik, mintha a paraszt szívesebben vállalna feudális kötöttséget, mint bérinunkái, csakhogy az azok fejében kapott földön maga gazdálkodhasson. A polgári történészek csak ezt a felszínen jelentkező tényt vették észre. A másik oldalon viszont a kizsákmányolók a gyarmati függés miatt nem tudtak megvenni a kínálkozó munkaerőből annyit, amennyi szükséges volt és ezért nyúltak az újabb feudális függési viszonyok létesítésének eszközéhez. A parasztság helyzetét Lenin szavaival jellemezhetjük: „A tönkrement, elszegényedett kisparasztok milliói, akik a nyomor, tudatlanság és hűbéri csökevények igájában vergődnek, nem képesek másként élni, mint féljobbágyi függésben a földesúrtól, úgy, hogy saját mezőgazdasági felszerelésükkel legeltetési jog, legelő, itató, általában .,föld", tél idején kapott kölcsönök ellenében megművelik annak földjét, másrészt az óriási latifundiumok birtokosai nem képesek ilyen feltételek mellett másként gazdálkodni, mint a tönkrement szomszédos parasztok segítségével, mivel a gazdálkodásnak ez a fajtája nem követel tőkebefektetést, nem követeli meg az áttérést a földművelés új rendszereire ... nem egyéb ez a jobbágyság továbbfejlődésénél. A kizsákmányolás alapja nem a munkás elválasztása a földtől, hanem a tönkrement paraszt kényszerjellegű földhöz láncolása, nem a tulajdonos tőkéje, hanem földje, nem a latifundiumok birtokosának felszerelése, hanem a paraszt ósdi faekéje, nem a földművelés előrehaladása, hanem a régi hoszszú évek óta begvepesedettség. nem a „szabad elszegődés", hanem a leigázó uzsora.7 7 A különböző jellegű földeket munkaszolgáltatás fejében, ledolgozás ellenében vállaló paraszt rendszerint helyben lakik és némi kis gazdasága is van. „A juttatott föld nem egyéb természetbeni munkabérnél. A juttatott föld ilyen esetekben... eszköz, amely olcsó munkáskezeket hivatott biztosítani a földbirtokos számára, de a szabad és a „félszabad" munka közötti különbség távolról sem merül ki a díjazás eltérő voltában. Óriási fontossága van annak a körülménynek is. hofív a munka ez utóbbi fajtája mindig feltételezi az elszegődő személyi függését a szegődtetőtől, mindig feltételezi 74 Sevin Henrik: Faekétöl a Hofherr gépig Bp. 1944. 92. 1. További adatok: G. L. 1850. VIII. 4, VIII. 25, 1852. VIII. 15, IX. 12., 1853. XII. 18. 1853. VII, 24., 1855. XI. 15. 76 Sevin Henrik: Faekétöl a Hofherr gépig Bp. 1944. 98. 1. 104. 1 7" Lenin: Kapitalizmus, 184., 185. 1. 77 Lenin: Agrárprogramm 270., 271. 1. 1. és 256., 257. 1.
