Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
254 MÉH EI GYULA „a gazdaságon kívüli kényszer" kisebb vagy nagyobb mérvű fennmaradását ... anélkül, hogy a népességet egy vagy más formában lakóhelyéhez ne kötné ... a ledolgozás mint rendszer nem volna lehetséges."7 8 Ezek a megállapítások érvényesek a magyar viszonyokra is. Lenin a ledolgozás két alapformáját különbözteti meg: „1. olyan ledolgozásokat, amelyeket csak saját állatállománnyal és felszereléssel rendelkező önálló parasztgazda végezhet el, 2. olyan ledolgozásokat, amelyeket az a falusi proletár is elvégezhet, akinek semmiféle mezőgazdasági felszerelése sincs (pl. aratás, kaszálás, cséplés, stb.). Nyilvánvaló, hogy a ledolgozás első és második fajtája mind a paraszti, mind pedig a földesúri gazdaság számára ellentétes jelentőségű és hogy az utóbbi fajtához tartozó ledolgozások egyenes átmenetet alkotnak a tőkés gazdaságba, amellyel egy sor teljesen észrevehetetlen átmeneti fokozat közbeékelődésével egybeolvadnak."... „A legtöbb birtokon a föld megmunkálását és a vetést, tehát azokat a munkákat, amelynek gondos elvégzésétől függ a termés, állandó munkásokkal végeztetik, míg a gabona learatását, vagyis azt a munkát, amelynél a kellő idő-> pont és az elvégzés gyorsasága a legfontosabb, pénzért, vagy használati jogokért a környék parasztjainak adják ki.7 9 Amit Lenin az oroszországi viszonyokra vonatkozólag oly megkapó szavakkal leírt, az lényegében Magyarországra nézve is teljes mértékben helytálló. Valóban a szegényparasztság az, amely elsősorban láncolja magát a földhöz, hogy a nagybirtok és a jómódú parasztság nyomásával szemben fenn tudja tartani magát, mert kicsinyke és egyre jobban eldarabolódó földje nem elég puszta megélhetésének biztosítására sem. Rajtuk kívül az elhelyezkedést . találni nem tudó agrárproletariátus tömegei azok, amelyek föld, ház, esetleg csak munkaalkalom fejében is mint cselédek vagy szakmánymunkások magukra veszik a feudális kötöttségek bilincseit. A jobbágyfelszabadítás utáni években az agrárproletárság és dolgozó parasztság tömegei más lehetőséget fennmaradásuk biztosítására nem találnak, mint a különböző ledolgozási formák keretén belül újra és a viszonyok kényszere alatt saját elhatározásukból odakötni magukat a földhöz. A másik oldalon a földesurak a szükséges munkaerő biztosítása céljából iparkodnak minden eszközzel odaláncolni a földhöz a munkaerőt. A fejlődés során abban a mértékben, ahogy a bér munka tisztán tőkés formája a gépesítés előrehaladásával párhuzamosan egyre általánosabbá válik, főleg az első csoportba tartozó ledolgozási rendszer egyre inkább kiszorul a mezőgazdaság üzeméből és a nagybirtok vonatkozásában egyre inkább az idénymunkák elvégzésére korlátozódik. A falusi burzsoázia vonalán viszont tovább él a ledolgozás mindenféle fajtája. 1. Kamat-ledolgozás. Magyarországon is megtaláljuk a ledolgozási rendszernek mindazokat a formáit, amelyeket Lenin orosz viszonylatban felsorol. „Olykor a parasztok gabonát vagy pénzt vesznek kölcsön arra kötelezve magukat, hogy vagy az egész adósságot, vagy annak kamatát ledolgozzák. Ennél a formánál különös éleséggel ütközik ki a ledolgozási rendszer egyik általánosságban jellemző vonása, nevezetesen a munkára való szegődtetés ilyfajta módjának szolgaságba döntő, kiuzsorázó jellege. Olykor a parasztok „tilosba hajtásért" dolgoznak (vagyis arra kötelezik magukat, hogy ledolgozzák a tilos legeltetésért rájuk kirótt büntetést), de dolgoznak egyszerűen „szívességből", azaz ingyenesen, csupán az élelmezésért."8 0 Magyarországon ebben a vonatkozásban is teljesen hasonló a helyzet az orosz viszonyokhoz. A verebélyi járás több községében 1855-ben éhínség volt. „Számos gazdák 50—70 pft-on vettek az új termés rovására gabnát kölcsön, anélkül, hogy a házok aratásig liszttel el volna látva, sőt többen 78 Lenin: Kapitalizmus, 193., 194. 1. 78 Lenin: i. m. 196. 1. 80 Lenin: Kapitalizmus, 188. 1.
