Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 245 nyokra is áll az, hogy a robotrendszer sem volt megsemmisítve. Az úrbéri pátens egész sor esetben érintetlenül fenntartotta a robotrendszert. Ehhez a fejlődés során még újabb feudális megkötések járulnak. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése a jobbágyfelszabadítás után kétségtelenül megindult nálunk is, de a nagybirtok létezésétől és a feudális maradványoktól korlátozott módon. Mindenekfölött befolyásolta azonban a kapitalizálódást a mezőgazdaságban is a gyarmati függés. A nagybirtok és egyéb feudális maradványok léte a polgári fejlődésnek két objektíve lehetséges útja közül, mezőgazdaságunk számára a porosz típusú út követését tette csak lehetővé. A porosz úton haladó fejlődésnek a paraszti tömegekre nehezedő legnagyobb átka a nagybirtok létezése, amely fojtogató ölelésével fogja körül a paraszti birtokot és a fejlődés során zömében agyon is szorítja. A földnélküli paraszt, főleg a nagybirtok miatt, nemi tud földhöz jutni, akinek pedig földje van, annak a lába alatt a kapitalizálódó nagybirtokkal való ver-' senyben s a feudális maradványok fojtogatása által súlyosbított helyzetben elporlad a föld, adósság terhe alatt semmisül meg és a parasztság tömegei válnak ezen az úton proletárrá. Ebből az alapból következik „a robot formáinak végtelen sokfélesége". A magyar parasztság is azért harcolt, hogy a föld az ő kezébe menjen át.27 A parasztság törekvéseinek lényege, hogy megszüntesse a feudális latifundiumot és szabad földművelő réteget teremtsen. „A paraszt tömeg ösztönösen azért követeli a földet, mert elnyomják a feudális latifundiumok, de semmiféle csak valamelyest is pontos gazdasági elgondolásokkal sem kap-1 esolja egybe a föld átmenetét a nép kezébe. A paraszt mindössze azt a teljesen kiforrott, szenvedéseiből született, az elnyomás hosszú évei alatt megszilárdult követelést ismeri, hogy meg kell újítani, erősíteni kell, meg kell szilárdítani, ki kell bővíteni a kisgazdaságot, uralkodóvá kell azt tenni, — semmi mást. A paraszt előtt csupán az lebeg, hogy a földesúri latifundium az ő kezébe megy át... a parasztot a gazda ösztöne vezeti, akit zavar a középkori földbirtok mai formáinak végtelen elaprózódottsága és az a tény, hogy lehetetlen a földet teljesen a „gazda" követelményei szerint megművelni, ha a földbirtoknak ez az egész középkori tarkasága fennáll."28 „A (burzsoá) kisgazdálkodás küzd a (feudális) nagybirtok ellen."2 9 A parasztok a jobbágyfelszabadítás után... „a polgári tulajdon talaján akarnak harcolni a hűbéri tulajdon megszüntetéséért — magántulajdonba akarják szétosztani maguk között az elvett földeket". A jobbágyfelszabadítás után fennmaradó nagybirtokos gazdaság nem tőkés gazdaság, az a hűbéri gazdaság csökevénye és következésképpen a földesurak kisajátításával a hűbéri gazdaság, nem pedig a tőkés gazdaság maradványai dőlnek romba".3 0 Ezek a lenini és sztálini szavak pontosan jellemzik a parasztság álláspontját. A felszabadult jobbágy valóban iparkodik megszerezni az általa használt föld, legelő, erdő, szőlő, stb. magántulajdonát. Ezzel egyidőben meg akar szabadulni a földesúr monopolisztikus földtulajdonából folyó szolgáltatásoktól és személyes függési kötelékektől is. Ezt tükrözték az eddig ismertetett parasztmozgalmi tények is. Alapvetően a földszerzés vezeti a parasztság küzdelmeit mindvégig. A nagybirtok létezése ennek áll útjában. Az 1850-es években meginduló mezőgazdasági konjunktúra a zömében feudális technikával gazdálkodó földesurakat, de a jómódú parasztokat is földterületük kiterjesztésére ösztönzik. A földárak a magasba szöknek. 27 Lenin: A szociáldemokrácia agrúrprogrammja az 1905—1907-es első orosz forradalomban. Bp., 1950 5—6. 13., 23. I. 28 Lenin: u. ott. 97—98. 1. 29 Lenin: u. ott. 17—18. 1. 30 Sztálin: Müvei I. k. 234., 235., 238. í. Bp., 1949.
