Századok – 1950
Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199
A MAGYAR JAKOBINUS MOZGAI.OM 213 ateistává lesz. Filozófiai nézeteit legbővebben „Mémoires philosophiques ou la nature devoilée"58 с. munkájában fejtette ki. Martinovicsnak ezt a művét a reakció persze elsüllyesztette. Fraknói 1920-ban előadást tartott róla és szörnyű szidalmakkal illette: „...a .Mémoires' durva anarchisták csapszéki összejövetelében" született, — mondta.59 Eckhardt, aki ugyancsak említést tesz e munkáról, elfogadja Fraknói állításait.00 Nem is várhatjuk egy püspöktől és egy idealista történésztől, hogy felfedezzék nekünk materialista hagyományainkat. Martinovics rámutat munkájában, hogy a filozófiának két főiránya van. „A gondolat eredetének kérdésében a filozófusok két táborra oszlanak : — az egyik csoport szerint az emberi agyban kialakuló valamennyi gondolat rajtunk kívül létező tárgyak benyomása eredményeként jött létre; — а második csoport fölébe akar emelkedni a materializmusnak s arról iparkodik meggyőzni bennünket, hogy vannak tisztán intellektuális gondolatok s ezeket az iskolákban tanított, az ember gépezetét irányító lélek képes alkotni anélkül, hogy külső anyagi benyomásra szüksége volna."®1 Martinovics a materialista irány harcos képviselője. Elmondja munkájában a maga fejlődése alapján, hogy a vallásos filozófusból, ha gondolkozik, hogyan lesz ateista. „ ... miután összehasonlította Jézus Krisztus vallását Mohamed és Mózes vallásával, látni fogja, hogy egyik sem kevésbbé hamis a másiknál s többé nem lesz közömbös, hanem gúnyolódni fog mindenfajta kinyilatkoztatáson, mint vénasszonyok költötte meséken. Megszabadulván ettől az igától, a természetes vallás vizsgálata kerül sorra, nem valamely tekintély, hanem szilárd elvek alapján és ekkor rájön, hogy a természetben nyoma sincs az isteni gondviselésnek, még csak nem is valószínű, hogy létezését bizonyítani lehetne, ahogy a lélek szellemiségét sem bizonyítja semmi. Ilyenformán akaratlanul is deistává válik, s miután higgadtan elmélkedett a deizmus elvein, felfedezi, hogy ez a rendszer a legcsekélyebb mértékben sem egyezik meg a természeti jelenségekkel... Miután eljutott idáig, visszautasítja magát a deizmust is, s ha idegrendszere még nem elég erős, a legfelsőbb lény létezését legalább is szkeptikusan ítéli meg, de az ateizmust nagyobb valószínűnek fogja tartani. S az ember csak akkor szabadulhat meg isten fogalmától, melyet zsenge gyermekkorában rákényszerítettek, miután végighaladt ezen a hosszú úton .. ."e2 Egész munkája harc az idealista filozófia ellen: „Fülünkbe zúg számos metafizikus tiltakozása, ők ugyanis azt merészelik állítani, hogy vannak tisztán értelmi gondolatok, amelyek teljesen függetlenek az érzésektől".8 3 Bebizonyítja Martinovics az idealista filozófiával szemben, hogy: „A következő állítások igazságát... semmiképen sem foghatjuk föl: —- van isten, az emberi lélek halhatatlan s isten a semmiből teremtette a világot".64 Elmagyarázza, hogy jött létre az isten fogalma. „A kíváncsiak rájöttek, hogy a természet jelenségei sokkal bonyolultabbak és fortélyosabbak, mint bármely eredmény, melyet az ember sok szorgalom árán megtanult, akármilyen mesterség révén elérhet s ezért csempésztek a természet hatalmas eredményei mögé valamely nemesebb okot magyarázatul. S ezt az okot úgy eszelték ki, hogy összegyűjtöttek egy sereg számos emberen megfigyelt egyéni jellemvonást, például a tettrekészж Felirata szerint: „1788. Londres", de valószínűleg nem Londonban nyomták, csak az első kötet jelent meg, a második egy része kéziratban. Az idézeteket Grandpierre E. fordításából veszem. 69 Fraknói: Martinovicsnak istentagadó elveket hirdető imént fölfedezett munkája. Bpest, 1920. 17. 1. 1,0 Eckhardt i. m. 96. 1. " Martinovics: I. m. V. F. 54. 82 I. m. I. F. 6. <j. 93 I. m. II. F. 18. м I. m. I. F. 9.
