Századok – 1950

Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199

"200 KATÓ ISTVÁN írja Révai József.1

— A válasz, amit Magyarország osztályai adnak a francia: forradalomra azonban nem olyan világos, mint ott. Nincs olyan osztály, amely képes lenne eg észében felvetni a gyarmati és feudális Magyarország problémáit, a küzdők a feladatoknak más-más oldalát vetik fel, vagy esaik a gyarmatit, vagy csak a feudálisát. Az egyik legbonyolultabb kérdés a nemesi és később a polgári mozgalom jellegének a megértése. A liberális és szociáldemokrata történetírás a köznemesi mozgalmat reakciósnak, a polgári mozgalmat és a Habsburgok „felvilágosult" abszolutizmusát maradék nélkül haladónak állítja be. Fejtő „nemesi ellenforradalomról" és „forradalmi" Habsburgokról beszél.2

A reakciós történetírás Szekfű—Mályusz-féle szárnya pedig a demokraták mozgalmát marasztalja el „nemzetellenes radikalizmus"-nak nevezve azt. A korszakot аг jellemzi, hogy nincs olyan osztály, amely mellé ma fenntartás nélkül pártosan odaállhatnánk, hogy a maga korában ez képviselte a haladást, mert mindegyiknél erősen keverednek a haladó vonások a reakciósokkal. Az egyik oldalon azt látjuk, hogy a feudálisát ostorozó demokraták és később republikánusok rajonganak a Habsburg monarchiáért, a másik oldalon pedig a feudális előjogokért legbőszebben harcoló középnemesség már-már felkelésbe kezd a nemzeti függetlenségért, a Habsburgok ellen. A demokraták nem voltak nemzetiek és a nemzetiek nem voltak demokraták. E korban válik el és kerül végzetesen szembe egymással a demokratizmus és a hazafiság. Révai József mutat rá erre a — történelmi fejlődésünk megértése szempontjából döntő — kérdésre. „Magyarországon sem haladt kezdettől fogva együtt a hazaszeretet és a haladás szeretete... A nemzeti érzés nagy fellobbanása nálunk a II. József reformjai elleni reakciónak volt köszönhető, amely haladó volt, amennyiben az idegen elnyomás és az ország gyarmatosítása ellen irányult, de reakciós volt, amennyiben a nemesség rendi kiváltságait védelmezte."* A középnemesség és a demokraták mozgalmának egyaránt felemás jellege van, összekeverednek benne a haladó és reakciós vonások. Az egyiknél úgy, hogy a feudális elleni harcban a királlyal kötött szövetségük nem engedi felismerni a gyarmati helyzetet, a másiknál pedig úgy, hogy a nemzetiért harcoló középnemesség feudálisán viszonylik a jobbágysághoz. Magyarország feudális viszonyok között kerül gyarmati sorba, az osztályok hűbéri fejletlensége miatt nincs olyan radikális polgárság, amely egyaránt élére állhatna a polgári és nemzeti célkitűzéseknek. A mi viszonyaink között a bomló feudalizmus árutermelő középnemessége lesz a nemzeti függetlenség védője, már úgy, ahogy erre egy félig még feudális osztály képes, ahol nem látni, hol végződik a királyi hatalommal szembeni rendi önállóság követelése és hol kezdődik a nacionalizmus. A másik oldalon pedig az országot gyarmatosító abszolút monarchia az antifeudális erők támogatója lesz, már úgy, ahogy erre egy gyarmatosító hatalom képes, ahol nem látni, hol végződik a nemzeti erők elfojtása a gyarmatosító részéről és hol kezdődik a királyi hatalom rendiség elleni harca. Csak azok, akik demokraták maradtak 1792 után is, és szembeszállva az erősödő Habsburg reakoióval jakobinusokká lettek, csak azok voltak képesek összekötni progirammjukban a nemzetit és a haladót, mert republikánizmusuk а Habsburgokkal szemben egyben harc volt az önálló magyar köztársaságért « 1 Révai József: Kölcsey Ferenc. Marxizmus és magyarság. Szikra, 1946. 12. L 2 Fejtő Ferenc: Martinovics Ignác. Szép Szó. 1936, 126—7. 1. 3 Révai i. m. 29. 1.