Századok – 1950

Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199

A MAGYAR JAKOBINUS MOZGALOM NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL Felszabadulás utáni történetírásunk a Párt útmutatásával feltárta legjelentősebb haladó hagyományainkat. Jogos nemzeti büszkeséggel nézünk a munkásosztály és a parasztság hosszú küzdelmeire, 1919 és 1848 forradalmi harcaira, harcos elődeinket tiszteljük azokban, akik évszázadokon keresztül küzdöttek a hazánkat leigázó idegen betolakodók, tatárok, törökök, németek ellen. Az 1794-es magyar jakobinus mozgalom is népünk legszebb haladó hagyományai közé tartozik, .mégis alig történt valami történetének feldolgozására, a mozgalom marxista szempontból való megvilágítására. Ifjúságunk nem ismeri Szentmarjay, Hajnóczy, öz és a többi bátor forradalmár nevét, a mozgalmat még ma is a gyanakvás és kétkedés légköre veszi körül. A jakobinus mozgalom kérdéseiről még a vita sem indult meg és így első burzsoá-demokratikus mozgalmunkat illetően ma is változatlanul élnek а reakció által kidolgozott nézetek. Igaz ugyan, hogy a republikánus mozgalom jellemzését több okból igen nehéz megadni. A kor sajátosságai a kérdést igen bonyolulttá teszik, az okmányok még nincsenek összegyűjtve és feldolgozva, a reakció pedig több évtizeden keresztül hatalmas anyagot hozott össze álláspontjának bizonyítására. Mégis lehetséges az eddigi anyag birtokában, kevés hibával megadni a mozgalom főkérdéseinek elemzését és kidolgozni azt az értékelést, amely ha nem is végleges, de kilendítheti a történetírást abból a zsákutcából, amelybe Fraknói és Mályusz munkái taszították. A jakobinus mozgalom megértéséhez vissza kell nyúlnunk a középnemesség 1790—91-es harcaihoz, mert ez a nyitánya azoknak az osztályharcoknak, amelyeknek záróakkordjai a magyar jakobinusok összeesküvése. 1789-től 1794-ig az egyes társadalmi rétegek politikai küzdelme olyan éles fordulatokon megy keresztül, hogyha ezeket nem követjük, nem érthetjük meg a jakobinus mozgalom alapvető kérdéseit. Vissza kell nyúlnunk a középnemesi mozgalomhoz azért is, mert az ellenforradalom történetírása nem elégedett meg Fraknói Martinovics-rajzával, hanem Mályusz nyomán a jakobinus mozgalmat széles történelmi képbe helyezte, ahol a nemesi mozgalom eltorzításával, a magyar jakobinusok lettek az okozói a 19. századvégi Habsburg reakciónak. A magyar jakobinusok rehabilitálásához megfelelő helyre kell állítanunk a középnemesség mozgalmát is. Az 1790-es években kiéleződnek a társadalom összes belső ellentmondásai, a nemesek és jobbágyok ellentéte, a magyar nép és a gyarmatosító Habsburg hatalom ellentéte, az uralkodó magyar nemesség és az elnyomott nemzetiségek ellentéte. Két alapvető probléma vár megoldásra: a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás. Noha a feudalizmus már mélyreható válságban van, még nem fejlődtek ki teljesen azok az osztályok, amelynek képesek a válságból kiutat találni. A francia forradalom azonban megrázza Magyarország osztályait és harcba viszi a nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulásért. „A francia forradalomnak az európai népeket hívó szavára Magyarországnak is választ kellett adnia. А XVIII. század végén és а XIX. század első éveiben az ország legjobbjainak ez a válasz1 volt a főproblémája" —