Századok – 1950
Tanulmányok - Szabó István: A hajdúk 1514-ben. 178
A HAJDÚK 1514-BEN 197 mondta a tanácsban, hogy azok, akik a kereszt alá fognak gyűlni, a legszegényebbek lesznek. Telegdy munka nélkül kóborlókról és olyanokról beszélt, akik bűncselekmények miatt hagyták el otthonukat. Rövid idő alatt nagy csapat paraszt összegyűlhet, de ezek munkakerülők lesznek, vagy olyanok, akik bosszút akarnak állni, vagy a büntető igazságszolgáltatás elől bujdosnak — vélte Telegdy.8 4 A hajtók-pásztorok tömegétől valóban nem ok nélkül tartottak a hatalmasali. A társadalomban olyasféle feszültség jelentkezett velük, mint másfélszázad múlva a félszázados kuruc mozgalom szegénylegényeivel, akik Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc nyilt küzdelmei közt lappangó felkelés állapotában tartották az országot. * Bakócz Tamás esztergomi érsek április 9-én hirdette ki д török ellen keresztes hadjáratra hívó pápai bullát. A keresztesek Pest alatt gyülekeztek táborba. Dósa György a pesti táborból valószínűleg május 16-án indult el alföldi hadjáratára. Az elmúlt öt hét alatt a keresztesek háborújából parasztháború lett. Abban a táborban, mely Pest alatt a bulla kihirdetése után össze gyűlt, ott voltak a hajdúk is. A pesti táborba elsősorban a közeleső alföldi vidék népe gyűlt össze. Soraiban voltak a hajdúk, akik az alföldi legelőkön, különösen a duna-tiszaközi mezőkön tanyáztak, ök is a török ellen vették fel a fegyvert, de a forradalmi fordulat után ők is — sőt a jelek szerint elsősorban éppen ők — készek voltak azt a földesurak ellen fordítani. Dósa György a pesti táborban viszahagyta a felkelő sereg egy részét, talán 3000 embert. A visszahagyott csapat valószínűleg folyton növekedett ezután a közéjük állókkal. A Száleresi Ambrus pesti polgár vezetése alatt • álló csapat s a Bornemissza János által vezetett királyi-nemesi csapatok június 2,1-én csatát vívtak, mely a felkelők teljes vereségével végződött. Krónikaírók elmondják, hogy csata közben a király nevében megadásra szólították fel a felkelőket s kegyelmet ígértek nekik. A harcoló felkelők valóban két részre váltak. Ezután Bornemissza katonái azokra támadtak, akik a harc folytatása mellett döntöttek. A bécsi udvari könyvtár kézirata szerint a parasztok voltak azok, akik elálltak a harctól és a hajdúk azok, akik „nem akartak engedelmeskedni, hanem a király katonáival kemény harcot vívt?k, n katonák azonban megverték őket" s „kapitányad"-kat a Rákos mezején karóba húzták.85 A leírásban valóban ráismerhetünk a hajdúkra, akik a leírásból következtethetőleg nem is éppen csekély számban lehettek itt. Dósa tehát a pesti táborban összesereglett fegyveres néppel elindulva, egyformán hagyott vissza parasztokat és hajdúkat a pesti mezőn, i Maradtak azonban hajdúk Dósának az Alföldre elvonuló főseregében is. Különben is Pest alól Dósának oly területen vitt az útja Temesvárig, amely elsősorban volt a hajdú-pásztorok világa. Dósa a pesti tábort elhagyva, tulajdonképpen Cegléden rendezte seregét. Ide hívta háborúra a népet, Cegléden írott parancsokkal népgyűlést tartott és beszédet mondott a népnek. A seregéhez csatlakozó keresztesek között itt bizonyára szép számban lehettek hajdúk, hiszen a Duna—Tisza köze — annak éppen középső-felső része — pusztás-legelös mezővárosok és így a roarhatenyésztés, egyben a pásztorkodás vidéke volt. Innen a Tiszán átkelve, Békés és Csanád megyéken keresztül Dósa ismét olyan vidéken haladt seregével, amely — a középső Tiszántúl — a hajdú-pásztorok másik igazi otthona volt. Valószínű, hogy Dósának nem csupán a pesti táborában, hanem az Alföldre elindított főseregében is voltak hajdúk s valószínű, hogy az alföldi nagy menetelésben ezek száma egvré növekedett. ** Az állítólagos beszéd: Istvánffy Miklós: Regni Hungariei História (Köln, 1724) 40. 1. 85 Tört. Tár 1905. 275. 1.
