Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
12 KOVÁCS P.NBBE habár a lengyelek közóii számosan hagyják el eredeti csapattestüket, s mennek Bem seregébe, mert ez példaképe a mintaszerű fegyelemnek.3* így kerül melléje а két Woroniecki, de Wysooki mellől is szökdösnek hozzá. Különösért erősödik e jelenség az erdélyi lengyel légió felállításának hírére. Amikor Kossuth Bemet december 1-én az erdélyi hadsereg teljhatalmú főparancsnokává kinevezte és a lengyel hadvezér december 9-én Erdély határára érkezett, ott a legreménytelenebb állapot fogadta. Erdély népei a kamarilla mesterkedéseinek eredményeképpen hosszú hónapok óta ellenségesen állottak egymással szemben. Az idegen érdekekért folytatott esztelen harc meghozta gyümölcseit: miközben a népek egymás vérét ontották, a harctereken Puchner császári altábornagy vette át az uralmat. Október 18-i kiáltványában közli az erdélyi lakossággal, hogy miután a nádor Magyarországról eltávozott, a minisztérium lemondott és a budapesti országgyűlés által kinevezett kormányt, a Honvédelmi Bizottmányt nem lehet törvényesnek tekinteni, felszólít mindenkit, térjenek vissza a császár iránti hűségre, engedelmeskedjenek1 a föhadparancsnokságnak, mely Erdély egyetlen kormánya. Hasonló értelemben fogant október 19-én Saguna kiáltványa a román lakossághoz. Ezen nincs mit csodálni, hiszen a román nemzeti komité, melynek Saguna volt az elnöke, teljesen a general commando parancsainak szellemében járt el, függvénye volt annak. A császári csapatok november elején indították meg hadműveleteiket az erdélyi magyar seregek ellen, mely a rossz vezetés és a gyatra ellátás következtében egyik helyet a másik után volt kénytelen feladni: Marosvásárhelyt bevette Wardener tábornok, Dést Urban foglalta el, Enyed és Torda Iancu kezébe esett, Kolozsvár pedig — ahonnan a jelentéktelen fegyveres erő kisebb harc után Hunyadra menekült, november 17-én jutott Urban kezére. November 23-án az erdélyi magyar hadsereg Csúcsára vonult s ezzel Erdélyt feladta. Csúcsa volt az utolsó magyar kézen lévő falu Erdélyben. A szétvert kicsiny sereg előbb Baldacci, majd ideiglenesen Czetz őrnagy parancsnoksága alatt állott s a kolozsvári „botrányosan szomorú történetek" után valóban reménytelen képet nyújtott. „Az erdélyi magyarság egy része leölve, az ottani sereg disorganizálva, felszereletleniil. pár ágyúval ellátva. Képzelni sem lehetne, hogy éppen itt forduljon meg leghamarabb a kocka."31 Ekkor érkezik meg Bem kinevezésének híre. A kortárs memoár-írók részletesen festik le, milyen volt az a hadsereg, melyet Bem december közepén Erdély határán talált. E sereg rosszul felfegyverzett, képzetlen újoncokból állt. Á legénység alig pár hetes kiképzésben részesült; a tüzérek nem tudtak gyorsan és pontosan lőni; a székelyek között fegyelmezetlenség uralkodott. A nagy hidegben rosszul voltak elszállásolva, gyenge volt a táplálékuk. Kővári, az erdélyi harcok részese írja: „Újoncok, szerelés és gyakorlat nélkül. A tüzérség! nem tud egyebet, mint tölteni. A lovasságnál nem tudnii, a ló gyakorlatlanabb vagy a legény. A kemény hidegben sem illő ruha. sem élelem."3 2 A magyarok oldalán alig van tanult katona. Bemnek eleinte gyakorlott zászlóalj parancsnokai sincsenek s neki magának kell iskolát teremtenie. Nemcsak a szervezés munkája várt rá, az állandó harcok közt a taktikai vezetés is szakadatlanul az ő kezében futott össze. E rosszul táplált, hiányosan felfegyverzett, tanulatlan, gyakorlatlan és demoralizált hadsereggel szemben a másik oldalon ott állt Puohner császári tábora a maga jól felfegyverzett, pontosan betanított, rendesen ellátott csapataival, sorezredeivel s egyéb rendes katonaságával. Maga Puchner — ki sel-w L. Russjan i. m. 133. 1. n Szilágyi S.: A magyar forradalom története 184S és 1849-ben. Pest 1850. 233. 1. " Kővári i. m. 139. !.
