Századok – 1950

Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1

BEM JÓZSEF ÉS A MAG VAR SZABADSÁGHARC 13 mecbányai születésű s ki 1846 óta főhadparancsnok és vezénylő tábornok Erdélyben — a harcteret kitűnően ismeri, magyarul jól beszél, — Bem Erdélyt sohasem látta s katonái nyelvén egyetlen egy szót sem tud szólni. A nagy aránytalanságot a két szembenálló had számadatai is aláhúzzák. A székelyföldi csapatok, mert egyelőre Bem oldalán csak ezek jöhettek számításba, pár nappal a kolozsvári szaladás előtt 2380 gyalogosból, 520 lovasból és 107 tüzérből álltak. Decemberi állományukról nem állanak rendelkezésre hiteles adatok. (1848 július 31-én a két székely határőr gyalogezred — mindössze négy zászlóalj — 4530 főből, a 11. huszárezred — 8 század — pedig 1571 emberből és 935 lóból állott.) A székely csapatok száma időközben megfogyatkozott, szabadságolások és átállások következtében. Ezzel szemben a Puchner parancsnoksága alatt álló haderő 12 zászlóaljba osztott 11 460 gyalogosból, 14 századba osztott 1680 lovasból, 3 ütegből és 8000 jól felfegyverzett szász nemzetőrből állott.33 Erdélyen kívül is a legrosszabbul állott л magyar forradalom ügye. „1848 vége—1849 eleje válságos ideje volt а magyar szabadságharcnak, — írja Andics Erzsébet.** Windischgrätz december közepén betört az országba és akadálytalanul nyomult előre a főváros felé, melyet január 5-én elfoglalt. A kormány és az országgyűlés Debrecenbe menekült, ahová „mindenfelől vesztett csaták, átállások, árulások és viszályok híre érkezett." Engels, aki a magyar szabadságharc fejleményeit nagy figyelemmel kísérte, a magyarországi helyzetet ebben az időben a következőképpen jellemzi: „Ügy látszott, hogy az osztrákok már csaknem teljesen felszámolták a magyar forradalmat. Magyarország kétharmada ós Erdély háromnegyedrésze mögöttük volt Még néhány mérföld további előrehaladás és az összes császári hadtestek kezet nyújtanak egymásnak azon az egyre szűkülő körön keresztül, amelyben Magyarországinak, mint egy óriáskígyó ölelésében meg kellett volna fulladnia." (Neue Rheinische Zeitung, 1849 május 19.),, A kishitűség nyomban eltűnt, mihelyt Bem győzelmeinek első hírei szétfutottak az országban. A szabadságharcok nagyszerű „öregura" néhány hét alatt ráncbaszedte a kezei alá került fegyelmezetlen sereget, a tüzéreket maga tanította lőni, fegyelmet, rendet teremtett maga körül. Hadseregével három hónap alatt kiűzte Erdély területéről az ellenséget, megteremtette a katonai bázist a további hadműveletei számára s az ellenség soraiban teljes pánikot keltett. A legrosszabbnak tartott csapatok egyszeriben a magyar hadsereg legjobb csapataivá váltak, maga Bem pedig „katonái és tisztjei istene, atyjukat és mesterüket tisztelték benne".36

A hadsereg újjászületett, megacélozódott és valóságos csodákat vitt végbe a hivatott vezér keze alatt. A nagyszerű helytállásról és átalakulásról ez idők nagy szemtanúja, Petőfi valósággal megmámorosodva vallja: „Azon sereg, mely négy napi szinte szakadatlan csatatűzben úgy viselte magát, azon sereg, melyet Bem vezényel, lehetetlen, hogy ne győzzön! Szeretném Bemet egész nagyságában felmutatni a nemzet, a világ előtt, de ahhoz több és nyugodt idő kellene, hogy lelkem minden erejét összeszedhessem, — most csak e puszta vázlatban leírt tények szóljanak mellette. Bármily derék hős volt e sereg, hogy egy csomóban és épségben maradt e viharos napok után, egyedül tábornokának érdeme." (Közlöny, 1849. február 17.) ** V. ö. Gyalókay Jenő: Az elsű orosz megszállás Erdélyben. Századok 1922. M Andics Erzsébet: Bem, a forradalmi hadvezér. Szabad Nép 1950 dec. 10. ** Johann Czetz: Berns Feldzug in Siebenbürgen in Jahren 1548 und 1849. Hamburg 1850. 94. 1.