Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
HUNYADI MÁTYÁS NEMZETI EGYHÁZA i 23 bogy az egyházi reform ügye egy jottányival is előbbre jutott volna. A bázeli^ . zsinaton az alsó papság közös frontot alakít kt a városokkal és a nemesség reformra hajlandó részével a pápa és püspökök ellen. "Ismert dolog, hogy a zsinat es a papa között kenyértörésre került a dolog. A reform legfőbb két pontja ezúttal is a simóüia és a konkubiaáius_yolt. A zsinaton a reformtervek egész sora keletkezett. Ezeknek hatása alatt jött létre egy nagy-jelentőségű értekezés, valószínűleg egy birodalmi város jegyzőjének tollából, méghozzá nemzeti nyelven: németül, a Kaiser Sigmund' s Reformation^ Ez a polgár hitelt adott Zsigmond császár fogadkozásainak, aki államegyházi törekvésein túlmenően is adott biztatásokat forradalmi elemeknek, így pl. a huszitáknak az 1429-i pozsonyi találkozón és az 1436-i tárgyalások folyamán.81 Ezek a biztatások azonban diplomáciai műveletek voltak és túlmentek az uralkodó reális szándékain. Szóval a Kaiser Sigmund'« Reformation szerzője olyan nemzeti-egyházi tervvel áll elő, amely Zsigmond királyra hivatkozik, de jelentősen túllépi annak terveit. Érdekesebb számunkra, hogy a műben közölt terv Magyarországra lokalizálódik eredetét illetően.- A mű jóslatszerű befejezésében arról van szó, hogy Zsigmondot isten egy eljövendő nagy reformátor előfutárául választotta ki és e hivatását csodás álomban közölte vele. Az álom színhelye: Magyarországon Pozsony városa, időpontja pedig: 1403 Aldozócsütörtöke. Ebben a mű egyik kiadója (H. Werner) az 1428-i pozsonyi birodalmi gyűlés visszhangját látja, mert ekkor a császár megkorholta a városokat és megígérte, hogy reformiratot készít megújításukra.82 Azt hisszük azonban, hogy a jól tájékozott szerző tudta, hogy Zsigmond híres államegyházi ediktumát is Pozsonyban hozta, mégpedig az általa megadott 1403-as dátum után egy évvel, húsvétkor. Sőt az ediktumot előkészítő első rendelet a Kaiser Sigmund's Reformation szerzője által megadott évben, tényleg 1403-ban jelent meg. Azt is említettük, hogy az államegyház) rendeletet követte a magyar városok reformja. Tehát ebben a műben a magyar államegyházi fejlődés és a bázeli reformzsinat közös nyugati visszhangját kell tekintenüiik. De még lényegesebb számunkra, hogy megadja az általános hangulatot, mely az 1439-es budai országgyűlés idején uralkodott, mert kevéssel előbb keletkezett. És valóban, a budai végzések előszava bejelenti: „országunk és államunk reformációját"! Természetesen, mint a huszitáknál, itt is a korábbi romlatlan állapotokra történik hivatkozás (ad priorem suum modum et statum). Ezt a „re-formációt"' lelkes bőbeszédűséggel és nyomatékkal fejezi ki a törvényszöveg: „reducemus, redintegrabimus, reformabimus". Ezek után azonban hiába várnánk olyan radikális intézkedéseket, mint amilyeneket a Kaiser Sigmund's Reformation tűzött ki célul, vagy akár olyanokat, mint amilyeneket Zsigmond király pozsonyi ediktuma valósított meg. Egyházi tárgyú rendelkezései aránylag szerények. Megújítja az 1397-d tiltást, hogy a papok a meggyilkoltakért külön temetési díjat szedjenek, ismételten megtiltja, hogy я vegyes perekben súlyosabban lehessen elítélni a világiakat, mint az egyháziakat. Van azonban néhány új, méghozzá haladó jellegű intézkedés; annak •a eg tiltása, hogy egyházi férfiak világi hivatalt viselhessenek. Vagyis igyekszik elválasztani az egyházi szférát a világitól. Ezt célozza az az intézkedés is, mely megtiltja a világiaknak, hogy egyházi javadalmakat foglalhassanak el. Az erdélyi nemesség árulásának friss emlékét idézi az a rendelkezés, amely szerint a jobbágytalan nemesek ezután nem fizetnek dézsmát.63 ei V. ö. James Baker: A forgotten great Englishman or the Life and Work of Peter Payne the Wycliffite, London, 1894. 55, 96—97. I. 82 Ld. Werner i. m. 99. 1. A mű keletkezésének időpontja 1438 vagy 1439, a vita nines még lezárva. M Ld. Magyar Törvénytár I. köt. 1439. dekr. 8. cikkely: 282—83. V, 21: cikkely: /108—89. 1.; 28. cikkely: 290—91. 1.; 38-39. cikkelyek: 296—97. 1.
