Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
BLAH DOS TIBOR Ellenben annál nagyobb jelentőségű a dekrétum a nemzeti öntudatelemek gazdasági és politikai megnyilvánulásai terén. Ä hazai kereskedő polgárság gyarapítását van hivatva előmozdítani az az intézkedés, mely kitiltja az országból az idegen bányabérlőket, királyi jövedelem-bérlőket, pénzverőket és ezeket a Korona alattvalóira akarja bízni, mely az idegen kereskedőket szigorúan meghatározott vásárhelyekhez köti, mely megtiltja az idegen pénzek és idegen só behozatalát. Az idegen verseny kiküszöbölése terén « nemesség teljesen egyetért a követelőző polgársággal. Tisztségeket, sem egyházit, sem világit, külföldi nemzetek fiai (cuiuscumque nationis et linguagii) ne kapjanak. Hivatalt csak magyar emberek (homines Hungari) nyerhesenek el. Sem a királyné, se főrangúak ne ruházzanak tisztségeket idegenre. Idegenek ne kaphassank birtokot az ország területén. Rácország deepotája és Cille» Ulrik magyarországi „váraikban erősségeikben, városaikban és mezővárosainkban" idegeneknek nem adhatnak hivatalt. A törvénygyűjtemény 26. cikkelye xnégegyszer hangsúlyozza.: hogy a közhivatalokat magyar kézre kel! adni.84 A nemesség minden igyekezete arm irányul, hogy gazdasági hátrányokat ne szenvedjen: a király fizesse katonáit, nehogy raboljanak, birtokaikon a király ne szállhasson meg és ne követelhessen rajtuk élelmiszert és szállítást, stb., a király bizonyos esetek kivételével katonáitól ne vehessen el foglyot vagy zsákmányt. Valószínűleg ugyanezek az okok sugalmazták az ediktumnak azt a botrányos rendelkezését, amely királyi zsoldosseregre bízza a honvédelmet és a nemes felkelést csak a legvégső esetre tartogatja.85 Világosan látható tehát a polgári-nemesi „reformátiók" gyökere: az egyre növekvő pénzgazdálkodás, de az is, hogy ugyanez a gyökere a heves nemzeti irányú követeléseknek. Világos az összefüggés a huszita felkelés, a budai zavargások és az ugyancsak Budán hozott nemzeti szellemű ediktirm között Az államegyházi és reformációs követelések nem szűnnek meg a budai országgyűlés mérsékelt határozataival, hanem egyre harcosabbak, egyre bátrabbak. Erzsébet királyné szerényebb formulái után, I. Ulászló és Hunyadi János egymásután következő korszaka a királyi bemutatási jog terén növekvő határozottságot mutat.8 6 Nyilvánvalóan azért, mert fokozottan fennállott a* a junktim, amit a konstanzi okirat a törökellenes harcok és a magyar uralkodóknak tett rendkívüli engedmények között felállított. IV. Jenő pápa szívesen megfeledkezett volna erről az okiratról, melyet Fraknói szerint állítólag nem találtak!8 7 De végül is kénytelen volt meghajolni az ország szilárd akarata előtt Még fontosabb ez az időszak az egyházreform szempontjából. Ami kimaradt az 1439-es edictumból, azt kénytelenek voltak pótolni. Jellemző • magyar és német polgárság cselekvő, mondhatnánk „agresszív" szerepe. Az újlaki polgárok pl. 1451-ben kiűzik a minoritákat szabados életmódjuk " U. o. 290—91. 1. \ 85 U. o. 3. cikkely: 280—81. 1. 89 Erzsébet királyné „ajánlásairól'' Fraknói is megemlékszik (A magyar királyi kegyúri jog, 133—134. 1.) Ugyanő nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az I. Ulászló koronázásakor hozott, 1440-es országgyűlési végzést, mely tulajdonképpen megújítja, sőt aláhúzza Zsigmond király híres pozsonyi ediktumának legfontosabb rendelkezéseit, ktagadja, illetve értelmezését kiforgassa. Ld. Martinus Georgius Kovachich: Syiloge Decretorum I. 59—74. 1.; Fraknói: i. m. 134—135. 1. Természetesen a szankciók erősödése nem az „angol parlament" hatásának tudandó be, mint Fraknói gondolja, hanea az európai fejlődés általános irányának, amely két évvel előbb oly erőteljesen jutott kifejezésre a bourgesi Pragmatica Sanctioban (1438). — Hunyadi egyre erőteljesebb gyakorlatára v. ö. Fraknói: i. m. 130—173. 1. " U. o. 146-^47. 1.
