Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
] ! 4 ELEKES LAJOS kelőkből állt, a hadrend nagyfokú tagoltsága mellett éppen a jól összehangolt csapatmozdulatok jellemezték. A „hosszú" hadjárat egyik nehéz csatájában döntő szerepet játszott a bokrok közé rejtett, hosszú lándzsáikkal a törökök lovait megbokrosító keresztesek megfelelő időben történő támadása. S habár Belgrádnál elsősorban a felkelők hősies, haláltmegvető bátorsága érdemli ki csodálatunkat, nem vitás, hogy a vízicsata, a várvédelmi harc s végül a győzelmes kitörés nem pusztán a bátorság, hanem egyben jó szervezés, katonai összmunka eredménye is volt.104 Hunyadi tehát itt is újított. Az újítás közvetlenül nyilván a déli front szükségleteiből, a tömegek mozgósítását követelő török harcmód világos felismeréséből fakadt. De hátterében fellelhető Hunyadinak más területeken is megfigyelt törekvése a seregszervezet jellegének, lényeges összetevőinek megváltoztatására. Eredményét tekintve, mindenesetre a seregszervezet feudális elemeit gyöngítette, azok relatív súlyát csökkentette: ugyanolyan irányban hatott, mint Hunyadinak a zsoldoshaderő kifejlesztését, a zsoldosfogadás központosítását, a bárók befolyásának kiküszöbölését célzó, fentebb említett törekvései. Ebből a szempontból is jelentősnek kell tehát minősítenünk, nemcsak a hadjáratok közvetlen céljának elérése: a török fronton aratott világraszóló győzelmek miatt, melyeket a zsoldosok gyakorlottsága mellett — de, például Belgrádnál, annál nagyobb mértékben — éppen a népfelkelők hősies helytállása tett elérhetővé. Hunyadinak a népfelkelőkkel szemben tanúsított magatartása bizonyára hozzájárult, hogy a „szegényemberek" bizalmát és szeretetét megnyerte. Turóczi írja, hogy amikor kormányzónak megválasztották, a nép — nem az „országlakosok", hanem „cuncta Hungarici regni plebs" — országszerte ujjongott és ünnepelt. Ezt a szeretetet utóbb családjára is kiterjesztették: nem véletlen, hogy László kivégzésekor Budán az udvar népi megmozdulástól, elsősorban a szőlőmunkások felkelésétől tartott.10 3 Ezt a népi állásfoglalást az ország legnagyobb birtokosa s családja mellett nem magyarázhatjuk egyszerűen olyan körülményekkel, hogy Hunyadi birtokain a jobbágyoknak jobb soruk volt, mint másutt (erre vall például, hogy nem gátolták szabad költözködésüket); alapja sokkal inkább lehetett Hunyadinak egyrészt a török, másrészt a bárók visszaszorításáért folytatott, országszerte ismeretes küzdelme. Hunyadi egyes intézkedéseiről a hatalmaskodások megszüntetésére, jobbágyok visszatartásának s erőszakos elköltöztetésének meggátlására, szabad királyi városok igazságszolgáltatási rendjének nagyurakkal — nádorral, országbíróval — szemben vaió megvédelmezésére jóformán mindenütt tudtak. De ugyanígy tudták, hogy általában küzd az utak biztonságáért, a rablások-dúlások, nagyúri erőszakosságok megszüntetéséért. Tehát mindazok az elemek, akiknek ez érdekükben állt, benne látták törekvéseik képviselőjét, benne bíztak s őt támogatták. Különösen áll ez a jobbágyokra, falusi és városi szegényekre, kik a folytonos belháborúktól. hatalmaskodásoktól, jogsértésektől legtöbbet szenvedtek. A török háborúk, a határok sikeres védelme, a sorozatos diadalok azonos irányban hatottak; erre világosan utalnak az egykorúak is, így az a pápai követjelentés, mely Mátyás uralkodásának kezdetén az erőviszonyokat vizsgálva, abban látja a király helyzetének legfőbb bizto-1"* Nem fogadhatjuk el, amit Tóth Z. i. m. 216. mond a népfelkelőkkel kapcsolatban: „Ez a réteg lehetett és volt is bátor és önfeláldozó, de a hadimesterséghez annyira nem értett, hogy továbbfejlesztés és alaposabb megszervezés híján sohasem válhatott a küzdelmek komoly részesévé". A szakszerűség követelményeinek ilyenféle hangoztatásával szemben v. ö. Molnár i. m. 288. ,or ' Teleki: Hunyadiak kora II. 510., 516. (Ranzanus szerint a felkelés kitört, fegyverrel verték le); a kormányzó-választásra v. ö. uo. I. 510. s. k., ill. Knauz N.: Az országos tanács és országgyűlések története 1445—1452. (Pest 1859) 40—42.
