Századok – 1950
Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85
HUNYADI HADSEREGE 116 sítékát, hogy apja sok kiválót tett a török ellen s „ezért a népek őt is szeretik".1"» Hunyadi népszerűségének főokát tehát abban látjuk, hogy politikájának két alapvonalán — kifelé a török terjeszkedés, befelé a feudális anarchia különböző megnyilvánulásai ellen folytatott küzdelmeiben — széles néprétegek céljait, tényleges érdekeit juttatta kifejezésre. Viszont a népszerűség azt eredményezte, hogy a népfelkelők akkor is hallgattak rá, amikor másra kevésbbé, vagy egyáltalán nem hajtottak. Így érthető a belgrádi toborzás kezdeti eredménytelensége, majd — az ő közbelépése után — egyszerre óriási tömegeket mozgósító sikere. összefoglalóan megállapíthatjuk: Hunyadi török háborús politikájával a nép érdekeit juttatta kifejezésre, ezért a nép bizalmát és szeretetét élvezte s aktív, fegyveres segítségére támaszkodhatott. A török fronton a haderő állandó, jelentős elemévé fejlesztette a népfölkelést; ezzel megoldotta a tömegeik mozgósítását követelő török hadszíntér egyik alapvető problémáját, s ugyanakkor további, fontos lépést tett előre, a haderő feudális elemeinek kiszorítása, súlyuk további csökkentése irányában. • Hátra van megvizsgálnunk, hogy a haderő összetételében mutatkozó változások milyen további módosulást hoztak magában a hadviselésben. Ezzel kapcsolatban rengeteg részletkérdés vár még felderítésre. Itt csupán a legfőbbekből emelünk ki néhányat. Ezek: az új fegyvernemek, a tagolt hadrenden alapuló hadvezetés és végül a támadó taktika problémája. Hunyadi seregeiben már igen változatos, sokféle fegyvernemmel találkozunk. 1442-ben Bonfini leírása szerint nehéz és könnyű lovasság mellett voltak lovas számszeríjászai, nehéz és könnyű (lándzsás-nyilas) gyalogjai, fegyverekkel megrakott szekerei. 1443-ban a poggyászvivőktől megkülönböztetve említik harci szekereit s az ezeket őrző cseh gyalogokat. 1448-ban nehéz és könnyű lovasok, íjászok, pajzsos és pattantyús gyalogok mellett „cseh mintára alkalmazott" szekérvárról, különböző hadigépekről, mozsarakról, szekerekre szerelt „zarobotan"-ágyúkról hallunk. 145ó-ban még a gyengén felszerelt felkelőknél is akadtak puskák, számszeríjak: a törökre támadó dereglyéket lőfegyverek, kő- és tűzvetők tömegével töltik meg. A dereglyékkel együtt jut jelentőségre a Mátyás korára teljesen kialakult új fegyvernemek közül a vízihajdú.107 A mondottakból a következő fegyvernemek bontakoznak ki: nehéz és könnyű lovasság, nehéz és könnyű gyalogság, harci szekerek, hadigépek, tüzérség, vízihajdúk. E fegyvernemeik legtöbbje fejlődésben volt; pontos számarányukat, szervezeti viszonyaikat a források nem világítják meg. Az is kérdés, volt-e a fegyvernemek mindegyikének állandó kerete s ha igen, mekkora. Valószínű, hogy például a szállító-szekerészeket s talán a gyalogok egy részét is csak hadrakeléskor toborozták s a már hadrakelt seregben egészítették ki.198 Viszont a csataleírásokból több-kevesebb pontossággal megállapítható a fegyvernemek jelentősége, egymást kiegészítő működése. Evégből át kell tekintenünk Hunyadi néhány ütközetét: alapul Szehábeddinen aratott győzelmét s vereséggel végződő rigómezei felvonulását vesszük. Szehábeddin beglerbéget a szultán Havasalföld és Erdély elfoglalására küldte, a célkitűzésnek megfelelően nagy, válogatott haddal, mely a teljes rumili sereg mellett több anatóliai hadosztályból, akindzsikból s többezer janicsárból állt. A csatában a török vezér az ismert taktikát alkalmazta: 100 „. .. multa egregia gessit pro regno contra Turcas — idcirco Mathias a populis amatur", Kovachich M.: Scriptorcs minores II. 29. 107 A vízihajdukra ld. Szentkláray: A dunai hajóhadak története (Budapest 1889), a többire a Teleki: Hunyadiak kora I—II. megf. h. összeállított forrásokat. 108 Tóth Z.: Mátyás király idegen zsoldosserege 99. 8*
