Századok – 1949

Manhattan; A.: A Vatikán a haladás ellen (Ism.: Márkus István) 357

360 SZEMLB alkotmányos úton létrejött a spanyol köztársaság s a spanyol nép megindult a demokrácia felé vezető úton. „A katolikus egyház a papság és a Vatikán segítségévet minden erejével felvette a harcot" — az egyház a köztársaság elleni, ellenforradalmi mozgalom élére állott. Franco a legközvetlenebb kapcsolatban állt a pápával, aki a tervekbe kezdettől be volt avatva. A Vatikán а polgárháború egész tartama alatt a Franco-fasiszták legaktívabb szövetségese volt. „A pápa az egész katolikus világot felszólította: segítsék Francot. A Vatikán diplomáciája pedig Hitlerrel és Mussolinivei vállvetve dolgozott a Franconak címzett fegyverszállítmányok szaporításán. A Vatikán nemcsak Mussolinivei tépett kapcsolatba Frankó érdekében, hanem Hitlerrel' is. Ebből az alkalomból bizalmas megegyezés jött létre Hitler és a Vatikán között" (98. o.), amely а Frankónak nyújtandó támogatás kérdésein kívül kiterjedt a közös „bolsevizmus-elknes kereszteshadjárat" egyéb kérdéseire is. Fontos tudni, hogy a Vatikán és az USA közölt már ebben az időben kiépültek a kapcsolatok, sőt a politikai szövetség alaßjai — éppen a spanyol polgárháború kérdésében. — „Az amerikai katolikus papság is minden befolyását mozgósította Franco érde. kében... A Valikán közvetlenül is érvényesítette befolyását az amerikai külügyminisztériumban és több megértésre talált, mint amennyit bármikor is remélni mert volna" (97. o.) A katolikus egyház tehát nemzetközi befolyását és a spanyol katolikus hierarchia egész szervezetét harcba vetette Franco oldalán, hogy újra visszaszerezhesse birtokait, tőkéit és a spanyol nép fölötti csaknem korlátlan uralmát. Franco átmeneti győzelme a spanyol nép demokratikus erői fölött valóban a nemzetközi reakció és ezen belül különösen a Vatikán és a fasizmus szövetkezett erőinek győzelme volt. A pápa így üdvözölte Franco pribékjeinek győzelmét: „Ismét megmutatkozott Spanyolország felett az isteni gondviselés keze" (1939. április 17-én mondott rádióbeszéd) és ugyanakkor apostoli áldását küldte „az államfőnek és kitűnő kormányának, a szorgos püspököknek és az önfeláldozó papságnak, a hős harcosoknak és minden hívünknek" kinyilvánítván azt is. hogy а győzelem isten különös kegyelmén kívül, annak a kegyelemnek is köszönhető, „amslyet a Szeplőtelen Szűztől és János apostoltól, Spanyolország védőszentjétöl kaptak". (101. o.) A pápának volt oka az örvendezésre. „Három esztendővel a polgárháború befejezése után, tehát 1942-ben másfélmillió politikai fogoly sínylődött Franco börtöneiben, akik közül ezreket állítottak a kivégző osztagok puskacsöve elé" (102, o.) Ugyanakkor az egyház visszakapta földbirtokait, részvényeit, a katolikus vallás újra államvallássá lett, az egész közoktatást a papság kezére adták, egyszóval az egyház összes kiváltságait helyreállították. A katolikus papság újra az államhatalom- — mostmár a fasiszta államhatalom — részesévé vált, világos bizonyítékául annak, hogy a katolikus egyháznak semmi, de semmi kifogása nincs a fasizmus ellen, ha az neki is részt enged a hatalom, ból, íme Goma spanyol bíboros nyilatkozata, amely élesen rávilágít az egyház részvételére a fasiszta diktatúrában: „Teljesen egyetértünk a nacionalista kormánnyal, amely viszont a maga részéről egyetlen lépést sem tesz a nélkül, hogy tőlem ne kérne engedélyt, velem ne tanácskoznék". (101. o.) A Vatikán rokonszenve Franco iránt Hitler bukása után sem csökkent. 1945 őszén, amikor a Szovjelúnió fellépésére diplomáciai blokád alá vették Spanyolországot, a spanyol prímás nagy hangon kijelentette: „Az Egyház hatásosan támogatja államunk alatt, valóit az állam iránt tanúsítandó engedelmességben". (106. o.) A Vatikán álláspontját Franco támogatásának kérdésében jól mutatja az is, hogy 1945 ben a vatikáni rádió világgá sugározta Gonzales spanyol érsek beszédét, amely — mintegy az egyház hivatalos álláspontjaként — leszögezte, hogy Francoék „az igazság védelmezői és megérdemlik az isten támogatását". (107. o.) ' Spanyolország 19—20. századi politikai története valóban mindennél világosabban mutatja meg a Vatikán politikájának igazi lényegét. Az egyház itt — rövid átmeneti időszaktól eltekintve — nem viselt „haladó", „demokratikus", „keresztényszocialista", stb. stb. álarcot, hanem nyíltan, tűzzel és vassal védelmezte és védelmezi ma is a feudális nagybirtok és finánctőke uralmát, a mérhetetlen kizsákmányolást, a nyomort, az írástudatlanságot — és maga is részese a feudálkapitalista kizsákmányolást véres erőszakkal fenntartó fasiszta diktatúrának Csaknem ugyanilyen világosan mutatkozott meg a Vatikán és a fasizmus szövetsége Olaszországban. Itt a pápai katolicizmus és a fasizmus lényegében éppen úgy egyetlen, a népet gúzsabkötő és sötétségben tartó uralmi rendszerbe olvadt össze, mint Spanyolországban. A pápa és Mussolini, a püspökök és a fasiszta főbrigantik számtalan egymást dicsőítő nyilatkozata is ezt bizonyítja, Manhattan igen sok ilyen nyilatkozatot