Századok – 1949

Uszpenszkij; F. I.: A bizánci birodalom története. III. köt. (Ism.: Hadrovics László) 349

356 SZEMLE szőlőkbe fektették). A termelés kibontakozásának voltak jogi akadályai is. igy szigorúan korlátozták az alkalmazható kvalifikált munkaerők számát. A lakosság megoszlásával kapcsolatban Graus igen tetemesnek tartja a városi szegénynép számát. Maguk a kézművesek nem tették ki a lakosság felét, a kereskedők száma sem lehetett túl nagy. A főprobléma nyilván annak a nagyszámú szegénységnek az elhelyezkedése volt, amely még utánpótlást is kapott a vidékről a fővárosba tóduló paraszti elemekben. Prága az akkori városok közt túlzsúfoltnak tekinthető (Mendl 28 ezerre becsüli Prága lakóinak számát ebben az időben, BartoS és vele szerzőnk is kevesebbre, 2,2 ezerre) s a lakosság fokozódó nyomorán az időnkénti járványok és éhhalál sem változtatott. A városi nép a fenyegető pestis s éhezés elől nem menekülhetett falura, mert ez helyzetén nem segített volna. A szaporodó adósságok azt jelzik, hogy a kisember sorsa egyre rosszabbodott. A kézművesek gazdasági helyzete is romlik, sokan kénytelenek leállítani üzemüket s másutt munkát keresni. Az általános rosszabbodást betetőzik a növekvő városi illetmények, melyeket, néha évente többször is, kíméletlenül behajtanak. A szerző logikusan jut ahhoz az eredményhez, hogy a prágai szegénynép számára nem maradt egyéb megoldás, mint erőszakos, forradalmi úton seperni el a régi rend oszlopait. A huszitizmus gazdasági alapjai megvoltak a középkori városokban. Prága nem a „béke szigete", hanem az egyidejű európai szociális forrongásoknak megfelelően itt is nyílt összeütközésekre került sor, habár a nyugati városokénál kisebb mértékben s később. A huszita forradalom indítóokai elsősorban a városi es falusi szegénynép helyzetében gyökereznek s nem ideológiai, eszmei okokban. Graus helyesen emeli ki, hogy az egyházi gondolkodók körében elhangzó skolasztikus eszmék nagy mértékben eltemetve maradtak a traktátusokban. „A laikusok nagy többsége, sőt még a papok sem mutattak érdeklődést az ilyen problémák iránt s nem ismerték ezeket. A nép ellenállása más téren zajlott le." (152. 1.) A vallási kérdések távolról sem játszottak akkora szerepet, mint amilyent a polgári tudomány tulajdonított nekik. ,,Nem lehel eléggé óvni attól a felszínes és semmitmondó frázistól, hogy a vallási ellentétek elhomályosították a többi ellentétet." Nem homályosították el, azonban a szociális, gazdasági és politikai problémákat csak a vallás nyelvén lehetett kifejezni; a szociális harcoktól nem lehetett elkülöníteni a vallásos formát. Mindez végső fokon az egyházi halalomban s az egyház hatalmának gyakorlásában leli magyarázatát. Az egyház, mint hatóság, nemcsak világi esz közökkel uralkodott (eretnekek megégetése), rendelkezésére állott a pokol és a tisztítótűz is. És ez az egyház ugyanakkor a leganyagiasabb hatalom, a hívek megzsarolásában túltesz a világiakon. Mi sem természetesebb, mint, hogy a nép ellenállása, melynek eleinte a papság szocilális gondolkodású képviselői adtak hangot, elsősorban az egyház züllöttsége ellen irányult. A moralizáló hang előbb még általános és minden emberre egyaránt vonatkozik (Kromerizsi Miliő), de a mozgalom hamar kilép passzivitásából és Jan Zelivsky, a prágai szegénység szószólója már nyilt harcra buzdítja az elnyomottakat. Graus könyve jelentős eredménnyel segíti elő a huszitizmus gazdasági alapjainak megismerését. A prágai szegénynép helyzetének az a jól dokumentált rajza egyenesen szükségessé teszi a korabeli falusi nép .sorsának új forrásokon alapuló feltárását. A burzsoá történetírás nézetei ezen a téren sem fogadhatók el. A huszitizmust nemzeti eltévelyedésnek tartó Pekaf ismert művében (Zizka a jeho doba, I. kötet, záró fejezet) azt a tételt fejtegeti, hogy a cseh falusi lakosság gazdasági helyzete a huszitizmust megelőző időben nem hogy rosszabbodott volna, hanem, javuló tendenciát mutat. Hasonló véleményen van Chaloupecky is és Krofta. Graus rámutat arra, hogy ezek a szerzők főleg irodalmi forrásokra építenek, melyek nem egyszer úgy ábrázolják a viszonyokat, mint ahogyan látni szeretnék, s nem úgy, amilyenek. Graus arra is utal, hogy egységes paraszti társadalomról éppúgy nem lehetett szó ebben a korban, mint egységes városi, vagy akárcsak céhen belüli társadalomról. Minden ok megvan annak a feltételezésére, hogy a parasztok sorsa nagyonis megalázó s nehéz volt, E kérdés kritikai feldolgozása az új marxista cseh történésznemzedék legsürgetőbb feladatai közé tartozik. KOVÁCS ENDEE