Századok – 1949

Uszpenszkij; F. I.: A bizánci birodalom története. III. köt. (Ism.: Hadrovics László) 349

SZEMLE 365 inelyek sok értékes adatot tartalmaznak az árak és bérek alakulásáról, a munkafeltételekről, a pénz árfolyamáról stb. Graus igyekszik a városi szegénységen belül határvonalakat húzni. Maga a városi szegénynép, melyet szándékosan nem jelöl a proletariátus névvel, szemében mindazoknak az egyéneknek az összességét jelenti, akik nem rendelkeznek önálló keresettel, hanem gazdasági helyzetük következtében kénytelenek voltak valamilyen függő helyzetű megélhetési forráshoz folyamodni. Egy részük közvetlenül vett részt a termelésben, mint a nem kvalifikált munkaerők (napszámosok, segédmunkások), segédek és a kézművességtől függő egyéb munkások (pl. tönkrement iparosok stb.). Mellettük fontos a termelésben nem résztvevő elemek nagy száma és szerepe. Idetartozik a nagyszámú városi cselédség és a „törvényenkívüli" egyének csoportja. E rétegek szociális helyzetének vizs» gálala arra az eredményre vezet, hogy a huszitizmus előtti idők Prágájában komoly szociális problémák tornyozódtak fel s vártak rendezésre. Mindenekelőtt volt egy nem jelentéktelen napszámosréteg, mely csak nehezen tudott munkát kapni s kereseti lehetősége egyre zsugorodott. Külön probléma a mesterlegények helyzete, ezek ugyanis nem sokban különböztek a napszámosoktól s nagy részüknek nem lehetett reménye arra, hogy a mesterek sorába lépjen; az akkoriban már szilárdan megszervezett céhek védekeztek ellenük; a mesteri oklevél elnyerését magas illetményekhez kötötték. A források egyöntetűen cáfolják az osztályegyenlőségről alkotott előítéleteket: még az azonos kézmüvesiparhoz tartozó mesterek közt sem lehetett szó vagyoni, gazdasági egyenrangúságról. Még kevésbbé a céhek egymásközti viszonylatában. A társadalmi körképet kiegészítik a termelésből kihullott, ú. n. társadalmon-kívüli egyének, ezek is nagy számban éltek a középkori Prágában, Az árak és bérek viszonya arról tanúskodik, hogy a huszita forradalmat megelőző esztendők ár- és bérviszonyai a szegénység számára semmikép sem voltak kedvezőek. A legfontosabb élelmicikkek ára emelkedett, a bér látszólag egyszinten maradt, de valójában az apró pénznemek süllyedésével vesztett értékéből. A szegénynép életviszonyainak súlyosságát bizonyítják a gyakori kölcsönök; a szegény ember pénzét nemcsak a város igyekezett megkaparintani a túlméretezett illetmények révén, hanem az egyház is. Általános jelenség volt az uzsora, melyet nemcsak a zsidók, kocsmárosok, polgárok és kézművesek folytattak, hanem, maguk a papok is és az a kamat, amit a papok szedlek, néha meghaladta a megszokott kamatmértéket. Nagy kár, hogy nem maradtak fenn adatok az adózási tarifákról, az adók megoszlásáról. Graus megállapítja, hogy éppen az 1418. év hozta a lakosság legnagyobb megterhelését: ebben az évben az adókat nem kevesebb, mint hétízben hajtották be. A városi szegénység nemcsak gazdasági s pénzügyi tekintetben volt kiszolgáltatva a gazdagabbaknak, hanem szociális és jogi téren is. A korabeli szatírák megmutatják, hogyan vélekedett a szegény nép a módos kézművesekről. A korábbi történetírás elmulasztotta észrevenni, hogy a huszitizmus előtti időszakban nemcsak a kézművesek és kereskedők (patríciusok), hanem a kézművesek és a szegénynép közt is fennállott az antagonizmus. Graus most figyelmeztet erre. De jogilag sem lehetett szó egyenlőségről,. A városokban teljesjogú polgárnak csak az számított, aki bizonyos vagyonnal rendelkezett. Az egész középkori jogrendszer a maga kettős büntetésével (pénzbeli és testi) a vagyonos rétegek javát szolgálta, ezek ugyanis még legsúlyosabb bűneiket is „jóvá. lehették" pénzbüntetések útján, míg a szegényt a legcsekélyebb kihágásért is súlyos testi büntetéssel sújtották. A szerző vitatja Mendlnek azt a véleményét, mintha az igazságszolgáltatásban mutatkozó nagy vagyoni részrehajlás a huszitizmus előestéjén az ú. n. német jog bevezetésével csökkent volna s hogy az 1400-ban keletkezett „Struőná poucení právní" eltörölte volna a vagyonosok kiváltságait. A bíráskodásnak ez az egyoldalúsága fennmaradt ezután is. A legkirívóbban a fellebbezés körülményei jellemzik. (Aki fellebbezni akart, annak külön kellett fizetnie a bírónak s külön az esküdteknek.) Graus munkájának tanulságos része az, metyben felhívja a figyelmet a középkori osztályharc jelenségeire és arra a hanyatló tendenciára, melyet a cseh gazdasági élet az 1400-as év körül mutat. Prága ebben az időben elsőrendű kereskedőváros, de az akkori európai kereskedelmi központokkal szemben itt teljesen hiányzik a saját termékekkel való kereskedés. Prága gazdasági állapotára döntő kihatással volt az a körülmény, hogy nem volt export-ipara. A gazdasági élet egész struktúrája úgy alakult, hogy megakadályozta a széles alapokon megszervezett termelés és export kialakulását. A rendelkezésre álló tőke olyan kezekben volt, hogy ebből ipari vállalkozás nem nőhetett ki (papok, kolostorok, gazdag kereskedők, részben nemesek, akik tőkéjüket házakba és £3*