Századok – 1949
Uszpenszkij; F. I.: A bizánci birodalom története. III. köt. (Ism.: Hadrovics László) 349
364 SZEMLB városok egymástól eltérő fejődési útját, holott tudjuk, hogy a csehországi és a morvaországi városok, más-más fejlődés eredményekép, különbözőképpen válaszoltak a huszita forradalomra: Prága melléje állt, a morvaországi városok ellene szegültek. Bartos egyáltalán semmit sem mond a városok gazdasági fejlődéséről; B. Mendl idevágó kitűnő müveit nem idézi.6 Nem tudjuk meg belőle, milyen helyzetet foglalt el Prága a korabeli kereskedelemben; mit jelentett kereskedelemi szempontból Prága helyzetében az 1400-as esztendő s a nyomában bekövetkező harcok, melyek során Prága egyidőre elszakadt a német kereskedelemtől. Bartos müvét a szociális problémák iránti teljes közöny jellemzi. A huszitizmus népi tartalmúról szó sem esik benne. Ismerteti a Betlehem-kápolna létrejöttét, de nem emlékezik meg arról, hogy kiknek prédikált Hus a Betlehem-kápolnában, kik voltak a hallgatói? Sőt, óvatosan kikerüli Hus prédikációinak a szegénység helyzetére vonatkozó részeit. Nemcsak Hus tanításának szociális jellege vész így el, hanem elődeinek, egy Waldhausernek, egy 4iromerizsi Miliőnek vagy Janovnak szociális állásfoglalásai is, melyeket pedig Bartoä kitűnően ismer s más műveiben utal rájuk. Nagy hiánynak kell tartani, hogy egy ilyen szintétikus műben megfeledkezett ezekről. Így az egész mű elmarad attól a követelménytől, melyet a huszitizmus kapcsán a haladó tudományosság szegez az új tudósok felé. Bartoä könyvéről — nem tekintve az anyag elrendezésében és a részletek feldolgozásában megmutatkozó tényleges szakértelmet s a könyv hatalmas anyagának egyéb értékeit — elmondhatjuk, hogy még a polgári történetírás terén is elmarad a követelményektől abban, ahogyan nem vesz tudomást a huszitizmus forradalmi szociális jelentőségéről. E mellett még Novotny müvét is korszerűbbnek kell éreznünk azokban a fejezetekben, ahol megemlékezik Hus, Miliő és más prédikátorok állásfoglalásairól a szegények érdekében, sőt Novotny a valdensekkel kapcsolatban a „népi eretnekség" fennállását is megengedi cseh viszonylatban (i. m. I. kötet. 333—334. 1,). A polgári cseh történetírás hatalmas anyagot hordott össze a huszita kor eseményeivel kapcsolatban, de a nép szerepének megmutatására egyáltalán nem, vagy csak alig mutatkoztak kísérletek a burzsoá volnalon. Frantisek Graus joggal írja új könyve7 előszavában, hogy míg a cseh tudósok nagy szorgalommal kutatlák a nemesek, tudósok életét s az egyetemi disputákat, a nép iránt elfelejtettek érdeklődni. Graus könyve, mely mindvégig figyelembeveszi B. Mendl gazdaságtörténeti kulatásainak eredményeit, arra a feladatra vállalkozott, hogy megmutassa a huszita mozgalom kitörése előtti prágai szegénynépet, a forradalmi megmozdulás igazi hősét. A szerző tisztában volt azzal, hogy szakítania kell a polgári történetíróknak azzal a tévhitével, mintha a középkor a szociális harmónia időszaka lett volna. A történeti kritika már régen kimutatta, mondja a szerző, hogy a középkori városokban is volt egy számoltevő réteg, amely a saját két kezén kívül egyébbel nein rendelkezett. E réteg figyelembevétele nyomán szerte kell foszlania annak az elképzelésnek, mely a középkorban a harmónia és nyugalom, az összhang és elégedettség boldog idejét látta, A források százszámra tudnak olyan nyomorultakról, akik kénytelenek voltak ruházatukat és az élethez elengedhetetlenül szükséges használati tárgyaikat elzálogosítani, csakhogy éhen ne haljanak; e források az egésznapi fárasztó munka „jutalmaként" olyan béreket említenek, melyekből a dolgozók alig tudták éhüket csillapítani. E forrásanyag felhasználása véget vet annak a felfogásnak, mintha a középkori városokban két réteg élt volna egymás mellett. A patríciusok és kézművesek mellett volt egy harmadik csoport, a városi szegénynép. E réteg még nem alkotott osztályt, de IV. Károly és Vencel idejében megléte nagyon is érezhető és fontosabb szerephez éppen a huszita forradalom révén jut. Graus könyve ennek a városi szegénynépnek gazdasági és szociális helyzetét, a termelésben elfoglalt szerepét és életkörülményeit vizsgálja idevágó források alapján. Műve középpontjában a prágai szegénység áll, amit megmagyaráz az , a központi helyzet, melyet Prága abban az időben a vidéki városok közt elfoglalt. Nagy óvatosság és jó kritikai érzék kellett ahhoz, hogy a szerző az erősen szétszórt történelmi forrásokból megközelítőleg pontos képet állítson össze a középkori Prága szociális és gazdasági viszonyaira vonatkozólag. A rendelkezésre álló „hivatalos" forrásanyag mellett nagyobb szerephez jutnak a magánjellegű források, ezek értéke ugyanis meghaladni látszik az előbbiekét. Közülük a szerző különösen a prágai káptalan kéziratait használta, 6 B. Mendl (1892—1940) a cseh gazdaságtörténet kiváló képviselője. Bartos témájába vágó művei közül említsük meg: Hospodárské a sociální pomöry ve méstech Prazskych v 1. 1378—1434; Sociální krise a zápasy ve méstech 14. véku; Z hospodâïskych dëjin stíed övéké Prahy. 7 Fr. Graus: Chudina mëstskà v dobë pfedhusitské, Prága, 1949. 236. 1.
