Századok – 1949

Uszpenszkij; F. I.: A bizánci birodalom története. III. köt. (Ism.: Hadrovics László) 349

SZEMLE 353 meg az egybevetésre az alkalmat. A két mű kétféle ideológiát, kétféle tudományos magatartást és érdeklődést tükröz: egyidőben jelentek meg és mégsincs közük egymáshoz. Mert az egyik polgári tudós müve és magán viseli a burzsoá történetírás minden súlyos fogyatékosságát, a másikat viszont szocialista szemléletű kutató írta. A kétféle felfogás különbözőségein túl, a két munka szemlélete a jövőre szólóan is megmutatja a kilátásokat: melyik az a módszer, amely alkalmas arra, hogy a mult jelenségeit a mai ember számára közelhozza s kiiiámozza az események ma is időszerű tanulságait. i\ M. Hattos nagy történelmi szintézise5 IV. Vencel uralkodásának időszakát öleli fel 1378-tól 1415 ig, tehát Hus János haláláig. Itt ugyan felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen ezt az időpontot tette meg műve zárókövének a szerző, hiszen bármily jelentős esemény volt is Hus halála, a huszita forradalom nem 1415-ben, hanem 1419-ben robbant ki s a cseh történelem új korszaka is ezzel az évszámmal kezdődik. Különben Vencel halála is erre az évre esik s ez is megokolta volna a mű kiterjesztését 1419-ig. Szintétikus műről lévén szó, az olvasó kíváncsian lapozza fel a könyv végéhez illesztett „Exkurs l."-et, ahol a IV. Vencel korára vonatkozó és a szerző állal felhasznált források s az irodalom sorakoznak fel. A Vencel korára vonatkozó bőséges oklevélanyag feltárását ugyanis már a 18. században megkezdték s ez a munka máig is folyik. Bartos nagy anyag közt válogathatott. Az első nevezetes okmánytárat Pelei művében találjuk (F. M. Pclcl: Lebensgeschichte Königs Wenzeslaus, 1788—90), sajnos. Pelei munkája gyorsan elavult. A későbbi történészek közül Bartos említi Palackit és Tomeket (Vp V. Tomek: Déjepís mésta Prahy, 1875). A Bartos előtt járt kutatók közül azonban a legfontosabb Theodor Lindner (Geschichte des deutschen Reiches unter König Wenzels, 1875—80.). E kiváló elődök után meglepetésként hat, hogy Bartos nem folytatta a kiadatlan oklevelek további feldolgozását. Müve függelékében panaszkodik, hogy a korra vonatkozólag hiányzanak a regesták, melyek támaszul szolgálhattak volna, tekintve, hogy az okleveleken hiányzik а keltezés, ami használhatóságukat megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi. Másik nagy hiányossága a műnek, hogy nem használta fel a korabeli városi könyveket sem, amelyekben pedig sok értékes adatot talált volna, különösen Prága. Brno stb. gazdasági és szociális viszonyaira vonatkozólag. E rendkívül jelentős források elhanyagolása s velük szemben a megbízhatatlan elbeszélő források (krónikák) előnyben részesítése okozza többek között, hogy ebből a különben nagy szorgalommal megírt könyvből Vencel korának társadalmi képe súlyos egyoldalúsággal és csak vázlatosan bontakozik ki. A szerző túlnyomórészt politikai történetet írt, de munkája a gazdasági és szociális tényezők következetes elmellőzése folytán, elejétől a végéig a levegőben lebeg. A művet olvasva az lehet az érzésünk, hogy szerzője, akii számos tanulmányában bizonyította be, hogy Hus korának egyik legkiválóbb ismerője, amiről egyébként mostani összefoglalása is tagadhatatlan bizonyítékot nyújt, a kor vizsgálatánál szándékosan kerülte ki a gazdaságtörténeti és szociális vonatkozásokat. A munkából meglehetős részletességgel és színesen bontakozik ki Vencel egyénisége és politikája, a sikerületlen római út, harca a főurakkal a királyi hatalomért, birodalmi politikája, sajátos helyzete a nagy schizma idején, elfogatásának körülményei, a kor vezető egyéniségeihez fűződő kapcsolata. A mű második fele azután a Hus Jánossal és a huszitizmussal kapcsolatos problémákat veszi sorra, egészen Hus elítéltetéséig s haláláig. A korral s az uralkodóval összefüggő fontos kérdések közül igen sok kitűnő érzékkel van felvetve, a rendelkezésre álló anyag kritikai megrostálását bizonyítja. A részletek élvezetes feldolgozása mellett a mai olvasót ennek ellenére élénkebben foglalkoztatják azok a problémák, amelyek ebből a nagy szintézisből kimaradtak s még nyomuk sem fedezhető fel benne. Még ha ismerjük is a burzsoá történészek megszokott álláspontját а huszitizmussal kapcsolatban, úgy, ahogy azt elöljáróban ismertettük, akkor is meglep az a közöny, mellyel Bartos egész műve folyamán a gazdasági tényezőkkel szemben viseltetik. Mindenekelőtt meglepő, hogy nem foglalkozik a városok szerepével; így nem esik szó a Vencel korabeli Prágáról, melyről pedig tudjuk, hogy az egész huszita mozgalom központja volt. Nem hallunk Prága lakosairól, a köznépről, polgárokról, kézművesekről, а szegénynépről; — mintha a királyon kívül csak nemesek és főpapok lakták volna az országot. Pedig a városok, köztük elsősorban Prága köznépének helyzete, a városon belül dúló harcok, az egyes társadalmi csoportok szembenállása, sőt az egyes városrészek, mint az Ó- és Újváros szembekerülése, e tarka és mozgalmas élet megrajzolása hússal és vérrel tudták volua megtölteni a korrajzot. Ugyanígy nem dolgozza fel a szerző a főváros és a morva 6 F. M. BartoS: Cechv v dobé Husovë 1378—1415. A Laichter-féle Cseh történelem sorozatának II. része 6. fejezeteként, Prága, 1947. 515. 1. 23