Századok – 1949

Uszpenszkij; F. I.: A bizánci birodalom története. III. köt. (Ism.: Hadrovics László) 349

SZKMLK 351 gyuriizését véli felfedezni, azt keil mondanunk, hogy a csehek e kimagasló történésbe helyesen látta meg a huszitizmusban jelentkező osztályellentéteket is. A lipanyi katasztrófa az ő szemében a „demokrácia sírja", melynek következménye az lett, hogy megerősödtek a rendi-feudális elemek; a taboriták vereségének végzetes következményeként jegyzi fel, hogy Fehérhegynél a cseh nemzetet csupán a felsőbb osztályok képviselték, mivel az ,,egyszerű emberek tömegei elnyomatás alatt sínylődtek" s a „nép elvesztette élö, tevékeny részvételét a nagy nemzeti érdekekben '. Egészen máskép közeledik a huszita kor kérdéseihez Göll történetírói iskolája. Ez elsőnek alkalmazta a cseh történetírásban a források pozitivista felhasználását, elvetvén az eszmei tényezők szerepét s a magyarázó szempontokat a történetírás területén s kizárólag a tények pontos megállapítására s leírására szorítkozott. Ez az „objektív" állásfoglalás végülis szakadékot vont a történelem meg az élő társadalmi valóság közé, a történelmet a régi oklevelek, krónikák, az írott anyag puszta leírásává, tolmácsolásává szűkítette. Ez az iskola, melynek képviselői a legújabb időkig nagy számban találhatók a cseh idősebb nemzedék soraiban, a történelmi adatoknak az élet valóságához való közelítésében tudománytalan eljárást látott s így természetesen az ideológus faíackyval is szembekerült. A történelem eseményeit a természeti tárgyaknak kijáró objektivitással vizsgáló iskola a cseh történettudományt a tények száraz leírásává, osztályozásává merevítette; a jelen társadalmi törekvéseivel rokon kapcsolatokat, mint tudománytalant, száműzték. Különösen magas fokra fejlesztette a golli iskola az összehasonlító történeti módszert, melynek keretében a cseh történelem minden egyes jelenségét valamilyen külföldi hatásra sikerült visszavezetniök. Ennek az iránynak mélyen ideaüsta és spiritualista lényegéhez hozzátartozik az is. hogy olyan fogalmakkal operál, mint a „korszellem" vagy .,a történelem szelleme" (Göll), Az új gondolatok, szerinte, a cseh életbe mindig külföldről, s kizárólag nyugatról áramlanak. „Talán mindaz, amit a .kultúra fogalma alá foglalunk, a cseh állami élet kezdete óta külföldről jutott hozzánk" írja Pekaf. (Smysl éesk^ch déjin, О novy názor na éeske déjiny. 2. kiad. 1029., 9. lap), A huszitizmus megítélésében ez az idealista irányzat mereven szembehelyezkedett Palack^ felfogásával. Hus tanítását s magát a huszita mozgalmat olyan nagy mértékben vezették le külföldi hatásokból, hogy ezáltal a huszitizmus nemzeti jellegéből úgyszólván semmi sem maradt meg. Pekaf — Loserth és Lenz német történészek nyomán — azt hirdette hogy Hus egész „gondolati alap"-ja Wiclifftől származik, Hus hatalmas forradalmi hatású tevékenységét úgy jellemezte, mint a „Wicliff gondolataiért folytatott harcot" s maga a huszitizmus, mint szellemi irány, az ő szemében a „gótika terméke". Vizsgálódásainak eredménye az, hogy az egész huszitizmusban nincs seinilyen eredeti cseh tartalom. Pekaf reakciós történetírásának azonban volt egy nagyon is gyakorlati hivatása: a tárgyilagosság álarca alatt a polgári ideológia funkcióját gyakorolta, mely uek egyik célja volt az is, hogy a nép előtt elrejtse a nemzeti megnemalkuvás és elszántság nagy történelmi példaképeit s megakadályozza azt, hogy a cseh nép a történelmi példán okulva, erőt merítsen a kizsákmányoló osztályok ellen folytatott harcához. A tudományos álobjektivitás feladata az volt, hogy meghamisítsa a cseh társadalom fejlődésének képét s ezzel is szilárdabbá tegye a burzsoázia uralmát. Pekaf 1937-ben meghalt, de kultusza továbbélt a Csehországot megszálló német fasiszták tudományos berkeiben: a fasizmussal való együttműködésnek ő lett, halála után, а legtekintélyesebb propagálója cseh részről. A huszitizmus pekafi felfogása azonban nem mult el nyomtalanul a fasizmus leverésével, e nemzetietlen történeti felfogás napjainkig érezteti hatását az idősebb cseh történetírói nemzedék soraiban. Így C.haloupeck^ a huszitizmus mozgalmát első helyen a prágai egvetem működése eredményeként fogja fel. A huszitizmusban szerinte is külföldi eszmék valósultak meg. melyeket „a prágai tudós környezet közvetített a cseh lélek felé". A prágai egyetemnek ezzel a túlbecsülésével szemben joggal lehet hivatkozni arra, hogy a huszitizmus előtti korban a prágai egyetem egyáltalán nem emelkedett felül az átlagos egyetemi színvonalon, nemzetiségi jellege is túlnyomórészt német volt s így különösebb hatása aligha lehetett a cseh tömegekre. Chaloupeck^, mint Pekaf-tanítvány. elveti a huszitizmus radikális hagyományait is. Lipany az ő szemében „tisztító vágás, melynek nyomán a nemzet megszabadul az erőszakos radikális és kultúrálatlan taboritaságtól". Mint láttuk, Palackynál Lipany a demokrácia sírja. A cseh pozitivista történetírás képtelen volt eljutni a huszitizmus népi jellegéhez. A történetírók a mozgalom vallási felszínének leírásával voltak elfoglalva s a huszitizmusban túlnyomórészt vallásos megmozdulást láttak. Ezzel sikerült háttérbe szorítaniok a mozgalom népi forradalmi jellemvonásait. A cseh polgári történészek közül elsősor-