Századok – 1949

Grekov; B. D.: A parasztság története Oroszországban a legrégibb időktől a XVII. századig (Ism.: Perényi József) 331

SZEMLB 333 forrásanyagának egybevetésével lesz lehetséges. Ehhèz G. könyve kitűnő anyagot szolgáltat, mert teljesen tisztázza az ó-szláv nyelven írt forrásokban szereplő osztályokat és rétegeket jelentő műszavakat, összevetésük első törvényeink anyagával igen sok problémát megoldana. Konkréten nézve az ügyet, azt hiszem, hogy a módszer a következő lenne: az első törvénykönyveinkben lévő osztályhelyzetet takaró latin szavakat (liber, libertinus, servus, stb,) legelőször 'is összevetnénk az egykorú cseh és lengyel származású latin terminusokkal. Ez a problémák egy részét valószínűleg már megoldaná. A fennmaradt kérdéseket pedig már G. könyvében szereplő ó-szláv elnevezésekkel és jelentésüknek nála talált értelmezésével kellene összevetni. További segítséget jelentene ebben az ugyancsak G. szerkesztésében megjelent -Ruszkaja Pravda kiadás.- mely szántén nagy haszonnal lenne forgatható. Mindezt kiegészítené a szerb forrásanyag és bizonyos mértékig a glagolita horvát források átdolgozása. Mindez együttesen, véleményem szerint, meglepő eredménnyel járna, sőt e nélkül történetünk első századai feldolgozásának mindig megmarad az a hipotetikus jellege, mely e terminusok különféle magyarázatával szinte naponként változik. G., mint az az előbb elmondottakból kiderül, négy korszakot különböztet meg az orosz parasztság történetében. Az első korszak a faluközösségek, a szabad parasztközségek kora. Ezzel G. ebben a munkájában nem sokat foglalkozik. Az osztályok és az állam kialakulására esik a második korszak, amelyben lassanként kialakul a feudális nagybirtok. Megkezdődik a szabad parasztságnak a földesuraktól va ló függése. Ez lényegében tehát megfelelne az orosz történet prefeudális korszakának. Ez a munkajáradék korszaka, A következő korszakban (XI—XV.) a földbirtok léte már teljesen a függő parasztok munkáján alapszik. Ezek a földbért terményekben fizetik. Ez a terményjáradék kora. A negyedik korszak a XVI. században kezdődik, amikor befejeződik a földhöz kötési folyamat és megszületik a szoros értelemben vett jobbágyság. A földhözkötés már az abszolút állam keretei között fejeződik be, amelv a feudális széttagoltság korának laza kapcsolatokban álló orosz fejedelemségei helyébe lépett. Bár az abszolút állam gazdasági előfeltételei nem voltak meg teljes mértékben, létrejöttét — Sztálin híres megállapítása értelmében — a külpolitikai helyzet, a külhatalmak nyomása meggyorsította. Ez azonban nem menti fel a kutatókat az alól, hogy ne kutassák a gazdasági alapokat. „V. I. Lenin munkájának megjelenése után (A kapitalizmus fejlődése Oroszországban c, műről van szó. P. J.), melynek speciális célja a belső piac (amelyről előtte nem vettek tudomást) kialakulási folyamatának tanulmányozása volt, az árugazdaság megjelenésének és kapitalista jellegűvé való átváltozásának kutatása oly problémává vált, melynek helyes megoldásától függ egész Európa és különösen Oroszország társadalmi-gazdasági fejlődésének megértése." G. ezt a munkát elvégzi és ezeket a fejezeteket Lenin idézett munkája előzményeinek lehet tekinteni. Feltárul előttünk az egységes orosz belső piac kialakulásának és az áru termelésnek kezdeti korszaka, minek a parasztság földhözkötése egyenes következménye. Az orosz parasztság története itt természetesen nem fejeződik be. A továbbiakhoz azonban még igen sok anyagot kell feltárni és sok előtanulmány szükséges. Reméljük azonban, hogy a folytatás is hamarosan meg fog jelenni. G. műve a dialektikus materializmus mesteri alkalmazása. Bár a szerző csak első szintetikus kísérletnek tekinti művét, meg vagyunk győződve arról, hogy e munka igen hosszú ideig lesz elsőrendű forrás az orosz parasztság történetével kapcsolatban és mintául fog majd szolgálni Kelet-Európa többi országa parasztságának története megírásánál. A szovjet kritikák és a könyvvel kapcsolatos vita G, koncepcióját teljes mértékben jóváhagyta. Kisebb kifogások azonban '•felmerültek, ami természetes is egy ilyen hatalmas anyagot összefogó műnél. Így például vitatható G.-nek az az állítása, mely szerint a „ralo", vagy a „plug", tehát az „eke" a Russzkaja Pravda idején az adókivetés alapja. Valószínű, hogy ezek a szavak az ,,aratrumot" az ekealjat, vagyis a« egy ekével felszántható földmennyiséget jelentik, ami e korban egész Európában földmértékül szolgált. Az adóalap tehát nem az eke, hanem a föld. Ez azonban nem érinti G. eredményeit, aki ebből a tényből fontos következményeket von le a kor társadalmának földművelő jellegével kapcsolatban, mert akár az eke. akár az ekealja volt az adókivetés alapja, áz ádórendszer egyaránt az ekés földművelésen nyugodott. PERÉNYI JÓZSEF Русская Правда I—II. Moszkva—Leningrad, 1940—1947.