Századok – 1949

Tretyjakov; P. N.: A keleti szláv törzsek (Ism.: Niederhausel Emil) 334

П. H. ТРЕТЬЯКОВ : ВОСТОЧНО-СЛАВЯНСКИЕ ПЛЕМЕНА (Р. N. Tretyjakov: A keleti-szláv törzsek. Moszkva—Leningrád, 1848. 184. 1. ) A szláv őstörténet tudományos igényű feltárása alapjában véve Pavel Jozef Safárik nagy munkájával, a Slovanské Staro2itnosti-val kezdődik. A 10. század elejének ez az érdeklődése a szláv őstörténet, ill. általában a szlávok története iránt, természetes követ kezménye annak a folyamatnak, amely a kapitalizmus elemeinek megjelenésével, a pob gári társadalom kezdeteivel Európa keleti részében előidézte a szláv népek öntudatosodását. Ennek az öntudatosodásnak és a nemzeti sajátságok megismeréséért és meg: tartásáért folyó harcnak (amely az idegen elnyomók ellen irányuló, elsősorban fontos harcot jelentette) erős ideológiai fegyverévé vált a szláv mult felkutatása. De egészen természetes az, hogy a lényegében polgári eredetű irányzat nem mehetett túl polgári korlátain, és ezért ideológiai síkon éppen a német polgári tudomány tételeit vette át és alkalmazta a maga területén. A szláv filológia, a szlávok eredetével és fejlődésével foglalkozó történettudomány átvette az indoeurópai elméletet és a szláv problematika megoldását csakis ezen belül tudta elképzelni. Végig a 19. századon és a 20. század elején szláv és nemszláv tudósok a fajelmélet alapján nyugvó indoeurópai elmélet hívei voltak, a szláv őshaza felett vitatkoztak és nem tudtak elszakadni az egy közös népi, azaz faji egységből való származás gondolatától. Oroszországban a 20. század elején A. A. Sahmatov volt ennek az elméletnek a legnagyobb képviselője, a nvugati szlávok közt az első világháború utáni időkben Lubor Niederle. A szlávok fejlődésével foglalkozó egyes tudományok, a történelem, a régészet, a nyelvtudomány ez alatt az idő alatt rengeteg adatot gyűjtöttek össze. De nem véletlen, hogy a polgári tudomány а sok anyaggal végeredményben nem tudott mit kezdeni, nem tudta megmagyarázni a szláv népek kialakulásának a sajátságait. A döntő fordulatot a tudománynak ebben az ágában is a marxista-leninista elmélet konkrét alkalmazása jelentette. Marr tanítása a nép és nyelv genezisének összefüggésé» ről, az egyes népek keletkezésének általános jellegzetességeiről itt is hatalmas perspektívákat tárt fel a kutatók előtt. A szovjet tudományosság a kellő mértékben ki is hasz» nálta ezeket a lehetőségeket. Az elmúlt harminc év alatt rengeteg új adatot sikerült összegyűjteni, főkép régészeti vonatkozásban, ugyanakkor pedig a marri elmélet alkalmazásával egészen új módon világították meg a szláv őstörténet kérdéseit. Tretyjakov professzor könyve ezeknek a legújabb kutatásoknak az összefoglalását kívánja adni. Természetesen a tárgy nehézségeit és bonyolult voltát tekintve, még távol; ról sem beszélhetünk arról, hogy minden problémát megoldottnak tekintsünk. Még rengeteg a további kutatásra és megvitatásra váró kérdés. Épp ezért Tretyjakov könyve elején figyelmeztet is, hogy munkájában sokszor személyes felfogása érvényesül bizo« nyos kérdésekben, amivel szemben a kérdés más megoldása is elképzelhető, tehát tételei vitathatók is. Tretyjakov maga régész, és így tárgyalásában is erősen a régészet eredményeire támaszkodik, bár természetesen nagymértékben felhasználja a szlávok őstörténetére vonatkozó írott forrásanyagot is. A nyelvtudomány eredményeit kevésbbé értékesíti, mert (ahogy ezt maga mondta könyve megvitatásakor a Szovjet Tudományos Akadémia Marr-intézetének az ülésén, 1. Voproszü isztorii 1948. 9. sz., 141. 1.) a szlavisztika az utóbbi harminc évben ezen a téren nem mutatott fel újabb eredményeket. Marr megállapításaiból indul ki a könyv. E szerint a szlávok nem egy közös törzsnek a leszármazottai, hanem sokkal szélesebb etnikai alapon fejlődnek ki, azok a kapcsolatok, amelyek a szlávokat az ókori feketetengeri partvidékhez fűzik, etnikai kapcsolatok. A könyv igen messziről kezdi a keleti szlávok kialakulását. Az időszámításunk előtti 3. évezredben Kelet-Európa lakossága a három nagy földrajzi egységnek megfelelően három nagy népi masszívumra tagolódik. Az északi erdős övezelben vadászó és halászó törzsek laknak, a Dnyepr felső folyásától északra és északkeletre, nagyjából