Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848-ban (Ism.: Szekfű Gyula) 320

SZEMLE 321 gyakran, így 49—50-ben is a katolikus egyháztól is úgy követelnek büntetésként kontribuciót, akárcsak a magyar zsidóságtól. De mondom, mindez nem igen tudta megingatni az egyház és az állam középkori összetartozásának alapelvét a magyar katolikusok közt, egész a legújabb időkig. Tudjuk, hogy a jozefinizmus egészen a 19. század végéig fenntartotta a vezető rétegekben azt a langymelegséget, mely a jó katolikus ismérvének nagy ünnepeken templombajárást, az egyháziak és a trón tiszteletét jelölte ki. Miután a francia állam és egyház között a század elején megszakadt a kapcsolat, az ottani „renouveau catholique" bátran ráállott a reális talajra és eszébe sem jutott visszasírni a köztársaságból akármiféle legitimista monarchiát. A vallás és állam elszakadása óta a lelkek megtisztítása és hitbeli egyesítése tett a feladat, amiben az államhatalommal való kapcsolat, anyagiak, nagybirtok stb. csak akadályozta volna a francia lelki felemelkedést. Nálunk ez a mozgalom megindult ugyan, de szélesebb kifejlődésre 1918-ig nem jutott, sőt utóbb Horthy és tisztjei uralmával szemben sok katolikus a Habsburgrestaurációt is jobbnak látta volna. Ezzel a más országok modern katolicizmusától eltérő. mondhatni időtmult magyar felfogással fügött össze a főpapság nagyrészének társadalmi elmaradottsága is, mely Hám János emlékiratában látható, akinek a 48-as társadalmi és gazdasági átalakulásnál eszébe sem jutott a paraszti és kisemberek sorsa, terhei, munkája és nyomora, kiáltó ellentétben azzal az elkeseredéssel, mellyel már a 30-as években Széchenyi szemlélte a paraszt helyzetét, s mellyel a Pesti Hírlap Kossuthja küzdött a reformokért. Ez a háttere annak, hogy Andics Erzsébet a 48-as egyházi kérdés egyházi feldolgozói között csupa Habsburg-barát, feudális reakcióst talál, amint ezt könyvének utolsó fejezetében nem egyszer „pártos" kifejezéssel leírja (ez a fejezet hiányzik könyvének a „Forradalom és szabadságharc 1848—49" című gyűjteményben való közléséből). A háttérben volt 48—49-ben még az ősi katolikus-protestáns ellenszenv, sőt gyűlölség is, melynek realitása és mélysége egész a legújabb időkig sok hazai történésnek forrása volt, a nélkül, hogy erről számot adtunk volna magunknak. De ez igazán nem tartozik ide, s Andics Erzsébetnek sem volt feladata ilyenekkel foglalkozni. Tudományos feladatát, ahogy azt kijelölte magának, kitűnően megoldotta. SZEKFŰ GÏTTLA 23