Századok – 1949

Benda Kálmán: Martinovics nyílt levele Ferenc császár és királyhoz (1792) 258

MARTINOVICS NYÍLT LEVELE FERENC CSÁSZÁRHOZ 261 országi rendek és összes* néposztályok (Volksklassen) hangulatát Tudomásomnál jutott, hogy a türelmi rendeletnek az udvari kancellária által történt módosítása a protestánsoknál országszerte hangos zugolódást váltott ki-A felvilágosodottabbak elégedetlenkedtek, hogy a régi sötétséget akarják visszahozni, s hogy az egyetemi tanszékeket, a közhivatalokat jezsuita szellemű egyénekkel töltik be. A jobbágyok, főleg az egyházi birtokokon, keseregtek a rájuk nehezedő nyomás miatt. Az alsópapság joggal panaszkodott az erőszakos és deszpotikus bánásmódra, melyben a püspökök és a főpapság részesíti őket... A bizalmas úton behajtott segélypénzek, a törvénytelenül elrendelt xijoncozások forrongásba hozták Magyarországot. Ezekhez járult a Franciaország elleni költséges háború, mely a magyaroknak csak árthatott, a magyar tisztek mellőzése az előléptetésben,... a félelem, hogy az orosz hadsereg új lengyelországi foglalásai révén egyre közelebb kerül a magyar határhoz, végül a bécsi és az orosz kabinetnek a lengyel fölkelés ellen irányuló szövetsége, — mindez Magyarországon nagyon kedvezőtleni fogadtatásra talált... Ezt a hangulatot észre kellett vennem." 1792 őszén, a röpirat megírásakor azonban még nem döntötte el magában véglegesen, szembeforduljon-e nyiltajn is az uralkodóházzal. A magyarországi kisszámú polgárság és még kisebb számú polgáriasult értelmiség, amelyikkel Martinovics állandó kapcsolatokat tartott, sem számánál, • sem heterogén, összetételénél fogva nem, volt alkalmas arra, hogy a franciák példájára egyj séges álláspontot és tömegerőt képviseljen. Ezért látjuk, hogy a polgár; demokratikus kibontakozást keresők ingadoznak lépéseikben. Közülük sokat ott találunk II. József hívei közt: ezek úgy vélték, a rendi keretek áttörése csak a felvilágosodott abszolutizmus képviselőjével szövetségben lehetséges. A Habsburg-dinasztia azonban, nem tölthette be Magyarországon azt a hivatást, amit betöltöttek nyugaton a nemzeti uralkodóházak, s az 1790-es évekre mind többen észreveszik, hogy a jozefinizmus is Ausztria érdekeinek szalagjára akarja kötözni a magyarságot. II. Lipót alatt már értelmiségi körökben is hangot kap a dinasztiaellenesség, Ferenc trónralépése után pedig a mérföldes csizmákkal előrehaladó reakció, Ausztria merkantil gyarmatosító politikájának egyre kendőzetlenebb megmutatkozása és nem utolsó sorban a francia forradalom példája a már dinasztiaellenes polgári demokratákat a királyság intézményével is szembeállítja. A röpirat megírásakor Martinovics még megkísérli, hogy erre a vékony polgári értelmiségre is, és a nemesi ellenzékre is támaszkodjék. Hiszen a nemesi ellenzék 1790—91-ben nem csupán rendi kiváltságait félti, hanem bizonyos mértékben már a polgári érdekek szószólójaként is fellép.9 Ezzel magyarázhatjuk a Ferenc császárhoz írt nyíltlevél kettősségét: a birodalom külpolitikáját a francisbarát liberális polgár bírálja, a magyar sérelmek felsorolásánál azonban a köznemes hangja szólal meg. A további fejlődés folyamán, a magyar nemesség egyre inkább felhagy ellenzékiségével. A francia forradalom hatásától, egy esetleges magyarországi parasztforrad alomtól való félelme erősebb, mint a polgári reformokra való törekvése. A francia forradalom radikalizálódásával együtt a magyar nemesség és a Habsburgok bomlóban lévő szövetsége ismét fokozatosan megerősödik. Ez a folyamat láttatja be Martinoviccsal, hogy egy polgári forradalmi mozgalomban nem számíthat a nemességre. A nemesi ellenzékről nem akar ugyan lemondani, de másként szól a radikális, „jakobinus" értelmiséghez és másként a köznemességhez. Mozgalma végleges megszervezésekor, 1794-ben már külön társaságban tömöríti a nemeseket és a polgárokat, mindegyiknek más kátét ír, s az igazgatóknak adott utasítás szerint, a nemesi „reformerek-9 Erre nézve !•: Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. Szikra, 1948. 1ÍÍ2. I.