Századok – 1949
Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211
a második világháború" előzményeihez 247 terelje az események fejlődését, melynél Anglia és az Egyesült Államok kormánya részéről szükségessé vált az angol-szovjet-amerikai antifasiszta koalíció létrehozása, ami megfelelt valamennyi szabadságszerető nép érdekeinek."12 2 A sztálini külpolitika sikere és az imperialista tervek kudarca határtalan dühvel töltötte el az imperialisákat és lakájaikat. Ugyanúgy, mint 1918-ban a breszti béke idején, a német imperializmussal való „összefogásról", „árulásról", a proletár nemzetköziség „megtagadásáról" kiabáltak — ki-ki a maga foglalkozása szerint. Dühüket az váltotta ki, hogy nem sikerült a Szovjetúniót elszigetelni, hogy nem sikerült a kapitalizmus újabb válságát a Szovjetúnió rovására megoldani. A háború, melyet az imperialisták és lakijaik gondosan előkészítettek, más menetet vett, mint ahogyan eredetileg kitervelték. A második világháború főeredménye a kapitalizmus két legmilitaristább és legagresszívebb országának. Németországnak és Japánnak katonai veresége volt. A reakciós imperialista elemek az egész világon, különösen Angliában, az Egyesült Államokban és Franciaországban nagy reményeket fűztek Németországhoz és Japánhoz, elsősorban pedig Hitler Németországához. Először, mint olyan erőhöz, amely legjobban képes arra, hogy csapást mérjen a Szovjetúnióra, ha nem is úgy, hogy megsemmisíti, de legalább úgy, hogy meggyengíti és befolyását aláássa. Másodszor reményt fűztek hozzá, mint olyan erőhöz, amely képes arra, hogy gyengítse a forradalmi munkás- és demokratikus mozgalmat magában Németországban és mindazokban az országokban, amelyeket Hitler meg akart támadni. Ez a kapitalizmus általános helyzetét erősítette volna meg. Ebben rejlett a főoka a háborúelőtti ú, n. müncheni politikának, a „kibékítés" politikájának és a fasiszta támadás ösztökélésének. Ezt a politikát Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok uralkodó imperialista körei folytatták. De az angol, francia, amerikai imperialistáknak a hitleristákhoz fűzött reményei nem váltak be. A hitleristák gyengébbeknek, a Szovjetúnió és a szabadságszerető népek erősebbnek bizonyultak, mint ahogy München hívei gondolták. A második világháború eredménye az lett, hogy a harcos nemzetközi reakció fő erői vereséget szenvedtek és huzamos időre harcképtelenné lettek."12 3 Azi Egyesült Államok, valamint a vele függő viszonyban álló Anglia és Franciaország imperialista körei most azon „fáradoznak", hogy a nemzetközi reakció harcképtelenné vált erőit, Németországot és Japánt ismét talpraállítsák és ezzel próbálják megszilárdítani a kapitalizmus általános helyzetét. Ebben fontos szerepet szántak Európában\ a német imperializmus és militarizmus talpraállításának. A Marshall-terv lényege is „abban rejlik, hogy segítséget elsősorban nem az elszegényedett győztes országok (Amerikának Németország elleni volt szövetségesei) kapják, hanem a német kapitaUslák. Éspedig azzal a céllal, hogy az amerikai ellenőrzés alá kerülő szén- és fémforrások, melyek Európa és Németország számára döntő jelentőségűek, a szénben és fémben szűkölködő államokat Németország talpraállíttandó gazdasági erejétől tegyék függővé."12 4 A Marshall-terv tehát azt célozza, hogy az amerikai dollárok aranyesőjével újból helyreállítsák a német kapitalizmust, biztosítsák a német burzsoá rendet és Németországot a, Szovjetúnió elleni harc fő pillérévé építsék ki. 122 V. Molotov: Sztálin és a sztálini vezetés; „Sztálinról", a Pravda ünnepi száma Sztálin elvtárs 70. születésnapja alkalmával; — Szikra. 45—46. 123 A. A. Zsdánov: A nemzetközi helyzet. — A nemzetközi helyzetről című gyűjteményben; 5—6, 124 U. o. 25.