Századok – 1949
16 В. D. QREKOV A prefeudális és feudális korszak problémája Oroszország történetében A középkori társadalmak története prefeudális korszakának fogalmát J- V. Sztálin, Sz. M. Kirov és A. A. Zsdánov vetették fel a Szovjetunió Történetének tervezetéhez írt megjegyzéseikben. Helyesnek ismerték el azt a szempontot, hogy a szlávok éppúgy, mint egyéb népek, amelyek résztvettek a rabszolgatartó rend elpusztításában, bár ismerték a rabszolgaságot, mégis elkerülték a rabszolgatartó formációt és nagy lépést tettek előre, amikor megalkották a feudális rendet De helytelennek bizonyult az, hogy a feudalizmus itt mintegy egyszerre jött létre a rabszolgatartó társadalom romjain. Ebben kétségtelenül J. V. Sztálinnak a történeti folyamat átmeneti korszakairól szóló tanítása tükröződött. Sztálin. Kirov és Zsdánov elvtársak nemcsak azt tartották szükségesnek, hogy elválasszák a prefeudális rendet a feudálistól, de meg is mutatták azt az alapvető jellegzetességet, amely ezt a két korszakot egymástól elválasztja: a prefeudális korszakban „a parasztok még nem voltak röghöz kötve". Sztálin, Kirov és Zsdánov elvtársak útmutatása, hogy el kell választani a prefeudális korszakot a feudálistól, és ebben egy meghatározott ismertetőjelet kell szem előtt tartani, arra késztette a történészeket, hogy vizsgálják át régi koncepcióikat, és kíséreljék meg annak a korszaknak az elhatárolását, amikor a parasztok már jobbágyi függőségben voltak- (Természetesen nem arról van szó, hogy minden szabad parasztot függő viszonyban lévő jobbággyá tettek, hanem a feudális alap vezető szerepéről.) Ismerjük V. I. Lenin véleményét erről a kérdésről, aki arról írt, hogy a jobbágyi rendszer Oroszországban a IX. századtól a XIX. századig tartott." A szovjet történészeknek nagy munkát kellett elvégezniök, hogy megoldják országúik története legrégibb korszaka periodizálásának problémáját. Feltárták itt, hogy rabszolgatartó államok is voltak ezen a területen, görög városok és a rabszolgatartó Boszporuszi királyság és az ugyancsak rabszolgatartó Urartu állam. Archeológiai és írott források alapján általános vonásokban sikerült felrajzolniok a szlávok történetét és különösen a keleti szlávokét, az orosz nép elődeinek történetiét. A Russzkaja Pravda új, marxista értelmezése lehetővé tette, hogy a feudális viszonyok meglétét legalábbis már a X—XI. századra vonatkozólag megállapítsák. Nincs semilyen bizonyítékunk azzal szemben, hogy a IX. században nincsenek földhöz kötött parasztok. Arra gondolhatunk, hogy a IX. században a feudális viszonyok eredményesen fejlődnek. a X—XI. században pedig teljesen meigértek. Sztálin, Kirov. Zsdánov útmutatásai megadták a kulcsot a nagy és bonyolult feladat megoldásához. Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt X. kongresszusán írt tételeiben „A párt aktuális feladatairól a nemzetiségi kérdésben" J- V. Sztálin példát mutat arra, hogyan kell felhasználni a társadalmi-gazdasági formációk marxista tanát, amikor az egyes népek konkrét történetét tanulmányozzuk. J. V- Sztálin itt azoknak a népeknek a kérdését dönti el, amelyek nem tudtak átmenni a kapitalista fejlődésen. Turkesztánra, Azerbejdzsán nagyobb részére, Dagesztánra gondol, a hegylakókra, tatárokra, baskírokra, kirgizekre etb. Társadalmi szervezetüket úgy határozza meg, mint „félig patriarchális — félig feudális", „patriarchális-feudális" társadalmi rendet.42 Az idézett meghatározások arra a következtetésre vezetnek, hogy a felsorolt népek a szlávokhoz hasonlóan az ősközösségi társadalmi rendből a feudális társadalmi rendbe léptek át, így elkerülték a rabszolgatartó formációt, amely a középkorban nem létezett sem Európában, sem Ázsiában. 41 Lásd Lenin: Müvei. XX. kötet, 348. 1., orosz kiad. a J. Sztálin: Műviéi, V. kötet, 25. 1., orosz kiad.
