Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
AZ ILLAMTOEMA ÉS A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS 179 nézték. „Tudták: nyilt és tiktos ellenségei miniden alkalmat megragadnak népszerűségének, megbecsülésének aláásására, s a miniszteri felelősség elvének alkalmazása lehetőséget is adna szándékuk nyilt vagy burkolt keresztülvitelére. Támadásukat tehát az április 14-i határozatok alapján összekapcsolt államfői és miniszterelnöki jogkör egyesítése ellen Kossuth védelmében indították meg. Alkalmat e kérdés megvitatására az Esti Lapokban már két nappal ai függetlenség kikiáltása után megjelent, a miniszteri tárcák elosztásával foglalkozó közlemény adott.13 Szóbeszéd alapján adott híradásában a békepárt közlönye közölte a miniszteri megbízatás szempontjából szóbajött férfiak nevét. Értesülése szerint az alakuló minisztériumban Kossuth az elnökség mellett még a pénzügyi és külügyi tárcákat is elnyeri, Szemere lesz a belügyminiszter, Csányi a közlekedésügyi, Perényi az igazságügy-, Vukovics a kereskedelmi-, Görgei hadügy-, Horváth Mihály pedigi a kultuszminiszter. Az Esti Lapok közleményére Csernátonyi a Március Tizenötödikében már másnap válaszolt." Egy hét múlva a radikálisok lapja megismételte támadását az államfői és miniszterelnöki tisztség egyesítése ellen.4 5 Kiemeli a harc elválaszthatatlan, szoros kapcsolatát Kossuth személyével, kinek „egyéniségéhez erős bizalommal és erős hittel kötődik a nemzeti ügy". Egyéniségének, népszerűségének védelme szabadságharcunk védelmével azonos, mert .,compromittálva e nevet a nemzeti ügy iránti csüggedtséget, mindenesetre levertséget csepegtetnénk ai szívekbe". Ezért nem állhat Kossuth a radikális párt szerint miniszteri felelősség alatt, tehát nem lehet miniszter sem. A radikális párt Kossuth államfővé emelésében a határozott, erőskezű kormányzás zálogát látja. Magyarországnak — e felfogás szerint — nincs királya, de nincs kimondva a köztársasági államforma sem, viszont éppen az ország nagy küzdelmei közepette életszükséglet, hogy „e nemzetnek egy feje legyen, ki által az igazgatásban méltóság, a kormányzásban erő és egység legyen". Ilyen fő nem lehet miniszterelnök, mert a miniszterelnök ma van, holnap nincs. Miniszterválság idején ugyanis Kossuth minisztersége eeetébem az államfőt, a kormányzót megbuktathatná valamelyik minisztertársa hibája vagy helytelemi számítása. Csernátonyi tiltakozik a kormányzó felelősségének miniszteri felelősséggé „degradálása" elleni. Szerinte a kormányzónak ai miniszterek felett kell állania.: ő csupán a miniszterek jó megválasztásáért felelős, s állását, helyzetét csak az ingathatná meg, ha a nemzetgyűléstől bizalmatlanságot nyert minisztérium mellett harcolna* és így szembekerülne a nemzeti akarat képviselőivel. Amikor a radikálisok az államfői és miniszterelnöki tisztség elválasztásáért harcolnak, azt akarják, hogy a szabadságharc töretlen vezetése érdekében minél nagyobb legyen Kossuth hatalma Egészen ellentéltes okokból,, de még élesebben fordult az államfői és miniszterelnöki feladatkör egyesítése ellen a békepárt. A békepártiak a két állás egyesítésében Kossuth hatalmának megnövekedésére a, legalkalmasabb eszközt látják. Törekvéseik meghiúsulásától félve, a két állás egyesítését, már jó előre a parancsuralom megteremtésének vádjával igyekeznek megakadályozni. Elismerik a felségjogokat kezében tartó államfő és a. közigazgatás irányítását végző kormányfő szükségességét, de csak a két ellentétes jellegű hatáskör elválasztása esetén. Hirdetik, hogy nem lehet állam államfő nélkül, s az uralkodói jogokat sem testület, sem a kormány feje nem gyakorolhatja; alkotmányos kormányzás nem lehet felelősség nélkül, viszont az uralkodói jogok élvezése nemi tűri meg a felelősség elvének alkalmazását. Uralkodás és kormányzás: a békepárt szerint ,,e két szóban rejlik minden erő". « Esti Lapok, 1649. április 16. 44 Március Tizenötödike, 1849. április 17. 45 U. ow április 24. 12*
