Századok – 1949
SZTÁLIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY 2:J önként, harc nélkül, és kimutatja, hogy a forradalmi ugrások történeti törvényszerűségek. J. V. Sztálin sokszor beszél a proletárforradalomról, amely nem váltotta fel az egyik kizsákmányolót a másikkal, hanem megsemmisített minden kizsákmány olót. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a proletariátus sajátos szerepét a szocialista forradalom győzelméért folytatott harcban, mert a proletariátus ennek a harcnak fő ereje. De természetesen ez a forradalom is a történeti fejlődésnek ugyanazt a törvényszerűségét igazolja.. Meg kell említenünk itt J- V. Sztálin kijelentéseit az összes forradalmak mozgató erőiről is. Az elnyomott tömegek ezek, amelyek korábban, a szocialista forradalom győzelme előtt nem élvezték erőfeszítéseik és áldozataik gyümölcsét. „Korábban, — mutat rá J- V. Sztálin az első amerikai munkásdelegációval folytatott beszélgetésében, — rendszerint úgy folyt le az ügy, hogy a munkások verekedtek a forradalom alatt a barrikádokon, ők ontották vérüket, ők döntötték le azt, ami régi, a hatalom pedig a burzsoák kezébe került, akik azután elnyomták és kizsákmányolták a munkásokat. így volt ez Angliában és Franciaországban. *'38 Az Októberi Forradalom után, — írja Sztálin elvtárs „Az Októberi Forradalom nemzetközi jellege" c. cikkének fogalmazványában, — „az egyszerű polgári forradalmak kora, amikor a proletariátus osak ütőerőt jelentett, de a kizsákmányolók élvezték a forradalom gyümölcseit, — elmúlt."3 9 J. V. Sztálinnak ezek a tételei nemcsak azokat a forradalmi mozgalmakat világítják meg, amelyeknek az élén munkások álltak, azaz a tőkés korszak forradalmi mozgalmait, hanem a feudális korszak történeti eseményeit is. Mennyi tényt hozhatunk fel pl. Novgorod és Pszkov történetéből, amikor az elnyomott tömegek fegyverrel a kezükben léptek fel elnyomóik ellen, és amikor fellépésük gyümölcsét a pszkovi vagy novgorodi bojárok élvezték, akik ezzel megerősítették politikai állásaikat. Ugyanilyen példákat hozhatunk fel más államok történetéből is. J. V. Sztálin teljesen érthető okoknál fogva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetének szentelte a. legnagyobb figyelmet. Mint a forradalom vezérének, a. nagy Leninnek legközelebbi munkatársa, úgy lépett itt fel, mint olyan ember, aki kiválóan ismerte az események fejlődésének minden részletét. Ügy lépett fel, mint a Bolsevik Párt vezetője, azé a Párté, amely Októberben magával ragadta a tömegeket a fegyveres felkelésre. A nép ellenségei meghamisították az Októberi Forradalom igazi menetét, értelmét és jellegét Hamis színben tüntették fel a Pártnak és vezéreinek, Leninnek és Sztálinnak szerepét, meggyalázták a munkásosztály és a szegényparasztság szövetségének eszméjét, haibzó szájjal tagadták anniak a lehetőségét, hogy a szocializmus egy országban győzzön. J- V. Sztálin a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, a forradalom tanulságai és történelmi jelentősége elemzésének szentelt ragyogó munkáiban feltárta Október nagyságát, megmutatta a dicső lenini Párt igazi szerepét, leleplezte ellenségeit, a kapitulánsokat és árulókat. J. V. Sztálin egy sereg munkájában mélyrehatóan értékelte az Októberi Forradalom alapvető szakaszait, és ezzel megadta a biztos alapot a forradalom történetének további felkutatására, annak a forradalomnak kutatására, amely minden előző forradalomtól abban, különbözött, hogy ez tűzte ki céljául minden kizsákmányolás megszüntetését, minden néven nevezendő kizsákmányoló és elnyomó felszámolását-"4 0 38 J. Sztálin: Művei, X. kötet, 97—98. 1., orosz kiad. 39 U. o. 169. 1. 40 J. Sztálin: A leninizmus kérdései, -191. 1.
