Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
AZ ÁLLAMFORMA ÉS A KORMÁNYFORMA KÉRDÉSE A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS UTÁN Magyarország függetlenségének és a Habsburg-ház trónfosztásának 1849. április 14-én történt kimondása szükségessé tette Magyarország államformája és kormányformája rendezésének ügyét. Az államforma kérdéslét 1848 előtt, a reformkorban csakúgy, mint a szabadságharc alatt is társadalmunk különböző rétegei a rendi társadalom szerkezeti tagozódásából adódó helyzetük szerint más-más szempontból ítélték meg. Társadalmunk különböző osztályainak és rétegeinek helyezetét pedig döntően a feudalizmus válsága szabta meg. Ma már nem vitás, hogy az 1848-as forradalom polgári forradalom volt, olyan átalakulás, amely a tőkés termelőviszomyok többé-kevésbbé szabad kibontakozásának útját nyitotta meg.1 Az 1848-as forradalommal kapcsolatban felmerült kérdéseket, így az államforma és kormányforma kérdését vitató nézeteket is csak akkor érthetjük meg, ha kapcsolatba hozzuk azokat a forradalom polgári jellegével, s megvizsgáljuk, hogy a politikai élet különböző tényezői miként viszonyultak a polgári-kapitalista jellegű átalakulás tényéhez. Mint ismeretes, a reformkor, és később a forradalom vezető osztálya az árutermelésbe bekapcsolódó köznemesség volt. A nagybirtokos arisztokrácia és a főpapság nagy többsége a: fennálló viszonyok védelmezői sorában állott.' A közép- és kisbirtokos nemesség nagy részét ai feudalizmus válsága, a haladás oldalára állította. Leghaladóbb képviselőik felismerték, hogy a gyarmati elnyomást csak a nemzet függetlenségéért vívott harcban s a: jobbágysággal szövetségben szüntethetik meg.3 Mivel a polgári átalakulás terén a vezetést a. közép- és kisnemesi réteg vitte, összeütközésbe került egymással az átalakulás radikális véghezvitelének követelménye a nemesség osztályhelyzetéből adódó konzervatívizmusával. Érdekelve volt ugyan az átalakulásban, de csak bizonyos határig, s innen származik a nemesség felemás, ingadozó politikája.4 Ez tükröződik az áll'am-1 A magyar reformkor és a feudalizmus válságának alapvető marxista feldolgozását Révai József adta meg. Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. (Marx és a magyar forradalom.) Szikra, 1948. Erre a problematikára még lásd: Stern Pál: Az agrárkérdés 1848 előtt. Valóság, 1947 (május); S. Sándor Pál: Az agrárkérdés 1848 előtt. Társadalmi Szemle, 1848 (január); P, Zsigmond Pál: A tőkéstermelés feltételei a magyar mező. gazdaságban 1848-ban, u, o. 1848 (február); Spira György: „A szunnyadó láva", Valóság, 1848 (március), u. a.: A tehetetlen kor, u. o. 1848 (július); Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon, 1790—1848. (Budapest, 1948.) Mérei könyvéről P. Zsigmond Pál ismertetése: Fórum, 1848 (március); S. Sándor Pál ismertetése: Valóság, 1948 (március); S. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832—36-os országgyűlésen, (Buda-i pest, 1948); P. Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatihoz Magyarországon. Századok, 1948; és Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése, u. o, 2 Ennek kitűnő magyarázata megtalálható: Révai. i. m. 1948. 116—117. s köv. I. 3 Révai József: Kossuth Lajos. (Budapest, 1944.) 51. 1. 1 Stern Pál: Az agrárkérdés 1848 előtt. Társadalmi Szemle, 1848 (január).
