Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
AZ ÁLLAMFORMA ÉS A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS 173 formáról alkotott nézeteiben is. Bár kívánták az ország függetlenségét, a forradalomtól való félelmük hajlamossá tette őket az udvarral való kompromisszumra. Lenin A burzsoáziának a demokratikus átalakulással kapcsolatba,HÍ elfoglalt álláspontját vizsgálva rámutatott arra, hogy a „burzoáziának előnyösebb az, hogy a szükséges polgári demokratikus irányba eső változások mennél lassabban, fokozatosabban, óvatosabban, határozatlanabból, reformok útján menjenek végbe, hogy a változásoknál a lehető legóvatosabban bánjanak a jobbágyrendszer nagyrabeesült intézményével (pl. a monarchiával), hogy ezek a változások a; lehető legkevésbbé fejlesszék az egyszerű nép, vagyis a parasztok és különösen a munkások forradalmi öntevékenységét, kezdeményezését és erélyét. mert különben a munkásoknak annál könnyebb lesz, ahogyan a franciák mondják ,a puskát az egyik vállról a másikra áttenni', vagyis éppen a burzsoázia ellen irányítani azt a fegyvert, amellyel a polgári forradalom látja el őket, azt a szabadságot, amelyet a polgári' forradalom ad, azokat a demokratikus intézményeket, amelyek a jobbágyrendszertől megtisztított talajon, keletkeznek.. ."5 A burzsoázia hajlandóságát a királysággal való békés megegyezésre, a polgári forradalmak sora bizonyítja. A liberális burzsoázia nem egy esetben nyíltan be is vallotta, hogy a királyság intézményének ilyen1 fékszerű, mérsékelő hatást tulajdonít. A polgári reformokat óhajtó magyar nemesség helyzete sok tekintetben hasonló volt a burzsoáziáéhoz. A változásokat ők is „mennél lassabban, fokozatosabban óvatosabban és határozottabbul" akarták megvalósítani s minden kívánságukkal ellenkező törekvéssel szemben a király szövetségét keresték. Szerintük legjobb kormányforma az, amelyben a mozdíthatatlan alapon nyugvó központi erő a. körülötte sokféle irányban működő erők munkásságát, „az egész mesterséges alkotmány fennállását", ha nem is örökre, de legalább hosszú időre biztosító súlyegyenben tartja, mert csakis így, csakis e feltétel mellett állhatnak meg békességben az egyes polgárok s a, társadalmi osztályok külön körei, s ezek osak így fejthetik ki saját céljukat és a közösség célját kölcsönösen előmozdító munkásságukat. E feltételt leginkább a monarchiában találják meg, mert az „a nagy világ miriádnyi különbségeiben uralkodó rendet, egységet és harmóniát a legszebben képezi, leghűségesebben ábrázolja."' A középnemességgel szemben a radikális szemléletet a magyar társadalmi fejlődésnek megfelelően egy aránylag vékonynak mondható értelmiségi réteg képviselte csupán: többségükben a nép gyermekei, a legelőkelőbbek, földnélküli kisnemesek, a többi polgár- vagy parasztszülők gyermeke.7 E vékony, a kiváltságos nemesség és a jogtalan tömegek közt átmenetet alkotó, minden anyagi alap és társadalmi befolyás nélküli réteg radikális szemléletének kialakulását szintén osztályhelyzete határozta meg. A jobbágyság mellett a jobbágysorból, a polgárság közül és a szegény nemesség soraiból kikerülő értelmiség szenvedett leginkább attól, hogy a feudalizmus felbomlóban volt. A föld már nem tudta eltartani, a kapitalizmus fejletlensége következtében viszont az ipar és kereskedelem még nem biztosította megélhetésüket.8 Birtoka nem lévén, a feudális kiváltságok még nemesi származású egyedeit sem 5 Lenin: Válogatott művek. I. 596. 1. • Péterfi Albert: Az erkölcsi és a politikai szabadság természete. (Nagyenyed, 1835) 19. 1. . 7 Heckenast Gusztáv: A márciusi radikálisok. Valóság, 1946. 5. 1, A kisnemesi veze tök radikalizmusára: Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. (Budapest, 1946.) 32. s köv. 1. • Révai i. m. (Kossuth) 50. 1.
