Századok – 1949
Ember Győző: Oláh István kivégzése Orosházán 1849-ben 160
162 EMIiEB GYŐZŐ birtokosok bérbeadták. Amikor azután a gyapjú konjunktúra jövedelmezővé tette a juhtenyésztést, majorsági legelőiket úgy gyarapították, hogy a bérleteket felmondták, valamint a korábban közös földesúri legelőket elkülönítették. 1848 áprilisának törvényei, amelyek Ж úrbéres tartozásokat eltörölték ugyan, de à korábban elvett xirbéres földeket meghagyták a földesurak kezén, — kimondva* hogy az összesítési és legelőelkülönözési perekben hozott ítéletek továbbra is érvényesek8 — a békési parasztságot nem elégítették ki-1848 tavaszán a megye egész területén forrongott a nép. Az első alispán április 7-én a miniszteri országos ideiglenes bizottmányhoz intézett jelentésében így jellemezte az általános helyzetet: „Békés megyében a rend még eddig- mindenütt megvan, de nyugalom egyátaljában hiányzik. A már-már kimerülő erkölcsi hatás egyedül az, mi az uradalmi majorsági földek tettleges visszafoglalásától a népet eltartóztatja. És hiszem, az országban eme mozgalmak annyi aggodalmat sehol nem okozhatnak, mint éppen itt, mert oly szemb'eszökőleg széles kiterjedésű, részint foglalásokból, részint újabb rendezés által alakult földbirtok sehol nincs, mint itt."9 Az általános elégedetlenséget a 48-as törvénynek még más hiányosságai is növelték, elsősorban az, hogy nem változtatott a majorsági földeken élő jobbágyok helyzetén, továbbá, hogy nem juttatott semmit az eredeti tőkefelhalmozás során fokozatosan elszegényedett, inindig kisebbedő telekrészekről végül is zsellérsorba süllyedt parasztoknak. Általában a 48 tavaszán történt törvényhozásnak következményeiben legsúlyosabb mulasztása volt az, hogy a földkérdést nem oldotta meg. a feudális viszonyokat nem számolta fel gyökeresen.1 0 Ezt a mulasztást a forradalom és szabadságharc további folyamán sem pótolta sem a nemzetgyűlés, sem a kormány. Ennek a mulasztásnak a következményei jelentkeztek a parasztság mozgalmaiban az ország egész területén, különösen pedig Békés megyében. Orosháza sem volt kivétel a békési községek sorában. Itt a gróf Károlyicsalád volt a. birtokos. Nemrég folyt le a legelőelkülönözés, amelynek eredményeképpen a jobbágyok elvesztették a határnak számukra legértékesebb részét, Csákó pusztát. 1848 áprilisában itt is megmozdult a nép. „Békés megye kebelebéli község Orosházának lakosai vad erejekben elbizakodva a megyei hatalom minden képességét már kimerítették — jelentette az első alispán április 10-én. „Önkényes szilajkodással megtámadták volt elöljáróikat s másokat választottak. Már-már dúlásnak indultak a földesuraságnak jutott legelőiészt visszafoglalandók és uradalmi épületeket széjjel rombolandók."11 A megyei hatóságnak az új elöljáróság segítségével azzal sikerült megnyugtatni az orosházi népet, hogy úrbéri perüket majd fölülvizsgálják és sérelmeiket orvosolni fogják. 1 2 8 1848 : X. tc. 9 Országos Levéltár, Miniszteri országos ideiglenes bizottmány iratai, 388. sz. 10 Az 1848-as magyar forradalomnak a jobbágyfelszabadítás szempontjából való értékelésére 1. Révai József megállapításait a Marx és a magyar forradalom c, tanulmányban. (Marxizmus, népiesség, magyarság. Bp. 1948.. 95—100. 1.) 11 Országos Levéltár, 1848-i igazságügyi minisztérium, Biint. törv. 1848—7—1. 12 Az alispán az új elöljáróságot helyén hagyta. ..A fennforgó viszonyok között zavaros választtatásuk eránt nem tettem észrevételt, sőt minthogy a népnek bizodalma csakugyan bennük pontosul, a rendnek feuntarthatása eránt én is reájuk támaszkodtam és békés útra visszavezetni őket s általuk a népet igyekeztem" — jelentette. „Azzal sikerült őket megnyugtatni, hogy ha sérelmek van, keressék törvényes úton, én magam is előmozdítom. És ezt tanúsítandó úrbéri perüket is azonnal felküldeni megígértem." U. O.
