Századok – 1949
Ember Győző: Oláh István kivégzése Orosházán 1849-ben 160
OLÁH ISTVÁN KIVÉGZÉSE OKOSHÁZÁN 163 Ennek az ígéretnek a beváltása azonban elmaradt- A hatóságok nem láttak okot a korábbi ítélet megváltoztatására. A parasztok erre forradalmi útra léptek. A legelőelkülönözés során az uraságnak ítélt csákói pusztát szeptemberben elfoglalták, a bérelt földek után az árenda fizetését megtagadták, gyakorolni kezdték az ú. n. királyi kisebb haszonvételi jogokat, húst árultak, italt mértek stb. Az uradalom keresetet indított ellenük, de nem engedelmeskedtek a megyei rendeleteknek. Az új elöljáróság nem, tudott, valószínűleg nem is akart semmit sem tenni.1 3 Csákó kérdésében az egész község, legalábbis a lakosság túlnyomó részeg egyetértett. Ezt bizonyítja az első alispánnak egy későbbi jelentése, amely szerint „elkezdve a paptól, keresztül az elöljáróságén, mind lázító gondolkozásúak".1 4 Orosháza nem állott egyedül. 1818 őszén, amikor az ellentétek a. bécsi és a magyar kormány között kiéleződtek, majdpedig az ország függetlenségéért megkezdődött a szabadságharc, amelynek vezetői, elsősorban Kossuth, fegyverbe szólították a népet, más békési községek is — így Mezőberény, Gyoma, Endrőd, Vári — a szabadságharc ügyét összekapcsolva a magukéval, úgy gondolták, hogy sérelmeiket a maguk erejével orvosolhatják. Egymást követték a földfoglalások. Az ország gyarmati helyzetének felszámolásáért megindult szabadságharc vezetői, élükön Kossuth-tal, nehéz helyzet előtt állottak. A Béccsel vívott küzdelem sikere érdekében mind a birtokososztály, mind pedig a parasztság támogatására, az egész nemzet összefogására szükség volt A két osztály között azonban ellentétek voltak, amelyeket a, 48-as jobbágyfelszabadítás nom oldott fel. Az ellentéteik feloldását, aminek módja а 48-аз törvényeken jóval túlmenő parasztkívánságok teljesítése lehetett volna, Kossuth és a honvédelmi bizottmány sem kísérelte meg. Elgondolásuk az volt, hogy az ellentéteknek a gyarmati helyzet megszüntetéséért folyó harc idején, ami mindkét osztálynak közös érdeke volt, háttérbe kel] szorulniok. Ezt az elgondolást azonban tévesnek kell minősítenünk. A szabadságharc kimenetele bizonyította be, hogy téves volt. A kielégített parasztság nagyobb arányú ós lelkesebb részvétele a szabadságharcban annak sorsát megfordíthatta volna. A parasztság kívánságainak kielégítésére azonban nem került sor sem a szabadságharc kezdetén, sem annak további szakaszaiban. Továbbra is változatlanul érvényesült a parasztsággal szemben az 1S48 tavaszán kialakult elgondolás. Ennek az elgondolásnak az értelmében, amit azután Kossuth és a honvédelmi bizottmány is következetesen érvényesített, a parasztságnak le kellett mondania a 48-as törvényeken túlmenő kívánságairól, s ha sérelmei voltak, azokat nem orvosolhatta önhatalmúlag, hanom csak a törvényes úton kísérelhette meg — természetesen eredménytelenül — helyzetének javítását. Ez az álláspont határozta meg a békési és Békésen belül az orosházi parasztmozgalmak további alakulását-A honvédelmi bizottmány Halász Boldizsár személyében kormánybiztost küldött ki a megyébe a nyugalom: helyreállítására.1 5 Halász Boldizsár azonban nem ment le Békésbe, a mozgalmak elfojtását a megyére bízta. A megye október második felében a, miezőberényiek mozgalmát Heves megyétől és a Jászkun kerülettől kapott fegyveres erő segítségével el is 13 Minderre Jugovics József szolgabíró 1848. december 12-i jelentéséből derül fény. A jelentést közölte Oláh György i. т., I. k.. 466—469. 1. 14 Országos Levéltár, Országos Honvédelmi Bizottmány iratai, 4475/1848. sz. Ez az adat is tanúsítja, hogy az alsópapság sok helyen rokonszenvezett a parasztmozgalmakkal. U. o. 1276/1848. sz. 11*
