Századok – 1949
Ember Győző: Oláh István kivégzése Orosházán 1849-ben 160
OLÁH ISTVÁN KIVÉGZÉSE OROSHÁZÁN 161 formák bomlásával párhuzamosan hosszú évtizedeken keresztül, különböző ütemben és módon ment végbe, s éppen az 1848-i forradalmat közvetlenül megelőző időben tetőzött- Döntő tényező volt ebben a folyamatban a nagybirtok majorsági gazdálkodása. Az árutermelés fokozódásának következtében a majorsági gazdálkodás keretében termelő nagybirtok törekvése elsősorban arra irányult, hogy a majorsági földeket növelje, hogy részben úrbéres földeket is majorságivá tegyen, ami más szóval azt jelentette, hogy ezeket az úrbéres jobbágyságtól elvegye. A majorságok terjeszkedésének, úrbéres földek majorságivá tételének két legáltalánosabb módja az összesítés és a legelőelkülönözés volt. Összesítés vagy úrbéri reguláció az az eljárás volt, amikor vagy földesúr és jobbágyság között létrejött egyesség, vagy pedig rendszerint a földesúr által kezdeményezett úgynevezett úrbéri perben hozott ítélet alapján az, úrbéres telkeket pontosan kimérték, s az úrbéres jobbágyoktól elvették azokat a földeket, amelyek meghaladták a hivatalos urbáriumban megszabott telekállományt. Az összesítés alkalmával nemcsak mennyiségi, hanem minőségi veszteség is érte az úrbéres jobbágyságot. Nemi a rosszabb, hanem a jobb földeket vették el tőle. Hasonló volt a helyzet a legelőelkülönözésnél, azaz a földesúr és a jobbágyság által korábban közösen használt legelők megosztásánál. Békés megyében különösen tág tere volt az úrbéres jobbágyság földtől való megfosztását eredményező terjeszkedésnek. A megye a török kiűzése utáni évtizedekben újra települt. Föld a telepesek részére bőven volt. Ezt bizonyítja, hogy az úrbéres telkeknek a Mária Terézia-kori úrbérrendezéskor megállapított átlagos nagysága — 36 magyar hold szántó és 14 és 2/з magyar hold rét — jóval meghaladta az országos átlagot." A valóságban azonban több szántó és rét tartozott egy-egy telekhez, mint amennyit a hivatalos úrbérrendezéskor papíron megállapítottak. A földesúri kezdeményezésre történő reguláció során így jelentékenyen károsodott az úrbéres jobbágyság. Méginkább megvolt a lehetőség a jobbágyság megrövidítésére a legelőelkülönözés során. A megyében .a legelők mennyisége megközelítette a szántókét, 238 964 hold szántó mellett 226 326 hold legelő volt a megye területén. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a rétek mennyisége 131122 hold volt, nem szorul 'bővebb bizonyításra, hogy a termelésben az állattenyésztés jelentősége nagyobb volt, mint a földművelésé, amiből természetszerűleg következett ia, legelők fokozott fontossága.7 Tudjuk, hogy a 19. század második negyedében a gyapjúkonjunkhíra arra ösztönözte az árutermelő nagybirtokot, hogy majorságait elsősorban legelőkkel gyarapítsa. Mindezekből érthető, hogy Békés megyében már az 1848-at megelőző években is, nemkülönben a forradalom és a szabadságharc idején, a legelőkérdés volt a legégetőbb gazdasági és egyben szociális probléma. A békési parasztság 1848-i megmozdulásainak okát elsősorban a legelőelkülönözés és az összesítés során szenvedett sérelmekben találjuk meg. Még égetőbbé tette a békési parasztok sérelmeit az a körülmény, hogy a megyében mind az összesítésekre, mind pedig a legelőelkülönözésekre nagyobb arányokban az 1848-at közvetlenül megelőző éveikben került sor. Békésben, ahol a nagybirtok volt az uralkodó birtoktípus, aránylag gyér lakosság mellett nagy puszták voltlak, amelyeknek jelentős részét a nagy-0 Fényes Elek: Magyarország leírása. II. rész. Pesl, 1847. 356—362. I, Az országos átlag 24 hold szántó és 6 hold rét volt. Ez Fényes idézett munkájában az egyes megyéknél közölt adatokból volt kiszámítható. 7 Az adatok Fényes munkájának idézett helyéről valók. 11
