Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 139 tanácsban, a magyar országgyűlés szabadkereskedelmi követelésének tárgyalása alkalmával, nyiltan kifejezésre jut az a szempont, hogy „a vámok megszüntetése és az adóteher megfelelő elosztása Magyarországot kiemelné közép kori feudális állapotából". Erre az államtanács siet elvetni minden ilyenirányú javaslatot23 1 és ez egészen természetes; Bécs számára mi sem volt fontosabb, mint az, hogy a gyarmati sorba süllyesztett Magyarországon igenis fenntartsa a „középkori feudális állapotot". Ez felelt meg a kormánynak, amely semmitől sem félt jobban, mint a magyar polgári fejlődéstől és így semmiképpen sem vállalhatta a nemesi adómentesség megszüntetéséért való küzdelem esetleges kedvező kimenetelének kockázatát; ez felelt meg az osztrák burzsoáziának, amely mindenképpen meg akarta tartani a feudális viszonyok' között megrögzített Magyarországot, mint fogyasztópiacot — Ez a törekvés vonul végig — többé-kevésbbé következetesen — a bécsi kormány adópolitikáján a XIX. század első felében; idevág az is, amikor a 40-es években „a bécsi kormány az egykor általa sürgetett egyenlő teherviselés ellen... ,nem adózunk' jelszavak alatt a legnagyobb küzdelem erőfeszítéseit kísérlette meg, hogy ezzel megdöntse az állami önállóság ehhez kötött feltételeit is."232 Ugyanakkor azonban, amikor Bécs lemond az államadósságokhoz kapcsolódó modern adórendszer megvalósításának e nyilt formájáról, egyáltalán nem mond le arról, hogy burkolt formában igenis megvalósítsa Magyarországon a modern adórendszer egyik fontos hajtását, és ezen a réven hazánk kizsákmányolásának további eszközét kaparintsa kezébe. ..A modem állami pénzügyek... tengelyét a legszükségesebb élelmiszerekre kivetett (tehát azokat megdrágító) adók alkotják..."23 3 Minthogy a feudális magyar alkotmány, amelyet Bécs már nem akar bolygatni, lehetetlenné teszi a fogyasztási adók rendszerének nyílt bevezetését. Magyarországra burkolt formában csempészik be ezt, az egyik legfontosabb közszükségleti cikkel, a sóval kapcsolatban. A sóiövfídelnv Magyarországon már a középkorban számottevő királyi regále volt.23 4 a XVITI. század végétől kezdve azonban a bécsi udvar kezében Maounmrszág kizsákmányolásának mind fontosabb eszközévé válik.** Míg a XVILL. század első felében két alkalommal. 1729-ben és 1741-ben. országgyűlési határozattal még- csökkentik a só árát.236 addig a 60-as években már egyre srvakrabban vetődik fel az államtanácsban, az adórendszer kérdéséhez kapcsolódva, a, só-ár emelésének gondolata. Borié is rámutat arm, hogy ..я kincstár a veszteséget úgy pótolhatja, ba felemelik a só árát amihez a rendek hozzájárulása nem kell."237 A század utolsó évtizedében azután ez a gordolat valóra válik, mégpedig igen jelentékeny méretekben. Az 1790—91 : XX. te. hangsúlyozza a rendeknek azt a jogát hogy a só árát. csak hozzájárulásukkal lehet emelni: jele ez annak, hogy nem régen történt áremelés. Az 1792-PS országgyűlés 15 krajcárral, az 1802. évi országgyűlés 1 forint. 6 krajcárral drágítja á só árát23 8 Utóbb az oszággyűlés megkérdezése nélkül, rendelet' liton újabb és egryre nagyobb arányú áremelések következnek: 1806-ban királyi rendelet útján 2 frt 30 krajcárral, 1812-ben 4 forinttal emelik az árát-231 U. o. 3). 232 Szederkényi: i. m. IV. 446. — V. ö. Priester: i. m. 321. 233 A tőke. I. 817. 234 V. ö. Paulinyi Oszkár: A sóregále kialakulása Magyarországon. Századok 1924. 626. 235 V. ö. Heinrich Srbik: Studien zur Geschichte des österreichischen Salzwesens Innsbruck, 1917. 234 Die Einkünfte des Schatzes im Königreiche Ungarn. Ofen, 1846. 110. 117. 237 Ember: i. m. 137. 238 Einkünfte... 123. t
