Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
138 P. ZSIGMOND PíjL nehezítette. A magyar búza- stb. szállítmányok után pl. nemcsak a külföldi vám felét kellett leróni, hanem még jelentős összegű ú. n. ..rendi kárpótlás» illetéket". ,2Ъ — De nem volt különb az 1832—36-i országgyűlésen felvetődött kívánságokra adott válasz sem: az 1838. évi vámtarifa. Ez az árucikkeket három csoportra osztotta: tiltott, behozatali engedélyhez kötött és szabad forgalmú cikkekre Magyar vonatkozásban az engedélyhez kötött cikkeknél a külföldi vám egyhatodát, szabadforgalmú cikkeknél annak felét kellett fizetni. Azonban ez a régi — önmagában véve is nagyon sovány — „kedvezmény" ezúttal is látszatkedvezménynek bizonyult, mert a vámtarifa 27. §-a kimondta, hogy ez a rendelkezés csak azokra a magyar eredetű árukra vonatkozik, amelyekre nézve nincsen „különleges vámC megállapítva. Márpedig a magyar iparcikkek általában ilyen különleges vám alá estek.22 ® Az 1840. évi újabb vámrendelet sem volt más, mint az addigi állapot lerögzítése, bizonyos pótlásokkal kiegészítve.22 7 Ilyen körülmények között a magyar terménykivitelt továbbra is súlyos vámok terhelték; az osztrák ipar pedig továbbra is védve maradt minden magyarországi verseny veszélyétől. Ausztriának hazánk felé irányuló iparcikk-kivitele 1840-ben önmagában jóval nagyobb értékű volt, mint az egész külföldi készáru-exportja;22 8 Magyarországról az örökös tartományokba 1844-ben is csupán 1,3 millió forint értékű iparcikket vittek ki, szemben az örökös tartományokból származó 42,3 millió forint értékű iparcikk-behozatallal.12 0 De a XVin. század utolsó évtizedétől а XIX. század 40-es éveiig terjedő időszakban. Magyarország gyarmati helyzetének e h rmrdik s?al:as7Őfrav, nemcsak a vámrendszer volt hazánk kizsákmányolásának, fontos eszköze, hanem az államadósság- és adórendszer új formái is. * * * Л Magyarországra nehezedő Habsburg államadósság és adórendszer fejlődésének а ХУ1П. század végével kezdődő újabb szakaszát alapvetően ugyanaz jellemzi, mint a gyarmati rendszernek és a protekcionista rendszernek ezt aiz időszakát: a forradalomtól való félelem, a polgári-nemzeti átalakulástól való félelem. A bécsi kormány többé nem törekszik az államadósságokhoz kapcsolódó modern adórendszer nyílt megvalósítására Magyarországon: eVr^rban felhagy azzal a törekvéssel, hogy a nemest adómentességet felszámolja. A bécsi udvar köreiben а XVIII. száznd végén és а XIX. század első évtizedeiben továbbra is úgy érvelnek ugyan, hogy a gyarmati vámrendszer a rendi adómentesség ellensúlyozását szolgálja, még sem akarják ezt az adómentességet megbolygatni. „Dogmává vált bennük az a megállapítás, hogy Magyar ország elavult adóalkotmánya minden reformot megakadályoz, de éppen ezért meggyökeresedett bennük ш я nézet is, hogy ezen az alkotmányon nem szabad semmit sem változtatni."230 Jellemző például, hogy 1806-ban az állam-226 Iványi-Grünwald: i. m. 84—85. — Ez az elnevezés mutatja, hogy a vámemelést, a gyarmati rendszert továbbra is a rendi adómentességgel próbálták indokolni. — (V. ö. Sieghart: i. m. 40—43.; Beer: Handelspolitik... 45.) 228 Zoll-Tariff für die Ein- und Ausfuhr der Waaren in dem österreichischen Kaiserstaate. Wien. 1838. X. 227 V. ö. Sieghart: i. m. 64—65. 228 M. L. Tegoborski: Des Finances et du Credit Public de l'Autriche. Paris. 1843. I. 264. ~a V. ö. Desewffv Emil: A magvar vám és kereskedési ügy és ennek végeligazítási módja. Pest. 1847. 61—65. 230 Sieghart: i. m. 29.
