Századok – 1949

Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106

AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 137 által lehetővé tett magyarországi tőkefelhalmozást minél szűkebb keretek közé szorítsák. Az egymást követő országgyűlések felirataira adott királyi válaszok, a bécsi kormány által készített különböző referátumok semminő1 kétséget nem hagynak eziránt. Az egyik ankét eredményeként világosan leszögezik, hogy az osztrák mezőgazdaság védelme kívánja meg a magyar termények vám­jának emelését.2 " Az 1802. évi országgyűlés szabadkereskedelmi követelésére adott válaszban rámutatnak arra, hogy „az iparososztályt (értsd: a bur­zsoáziát) is igen érzékenyen érintené a szabad kivitel folytán előálló élelmi­szerdrágulás (t. i. a munkabérek: emelkedése révén), ezért rendkívül fontos az osztrák tartományok számára, hogy a gabonakivitel engedélyezésében állandóan tekintettel legyenek rájuk..."218 Az 1805. évi országgyűlés előter­jesztése fel is panaszolja, hogy „midőn a magyar termesztmények szabad kiviteléről van szó-, nem pirulnak állítani, hogy ezen engedély: a magyaroknak nem adathatik meg, mert azáltal sokat vesztenének az osztrákok".81 5 Az osztrák pénzügyminiszter 1813. évi előterjesztése félreérthetetlenül megfogal­mazza. azt a célt, hogy „a magyar termelők feleslegeiket bármily csekély haszon mellett, is kénytelenek legyenek Ausztriában eladni"; hogy „az osztrák termelőket a magyarok versenyétől meg kell védeni"; hogy mivel „Ausztriá­mjak Magyarország felé irányuló kjivitele kizárólag iparcikkekből áll, az osztrák gyáripar védelmében e cikkek magyarországi kelendőségét nem sza­bad magas vámokkal veszélyeztetni."22 0 Nem új dolgok ezek: szórói-szóra özeket olvastuk a XVIII. századra nézve. Ilyen körülmények között ceeppe.. sem csodálható, hogy az első időben halkan, később egyre hangosabban hallatott, országgyűlési követelések semmiféle engedményt — vagy csak lát­szatengedményeket — tudnak elérni.221 A napóleoni háborúk befejezése utáni, a „Szent Szövetség" ellenforra­dalmi, zsarnok« rendszerében olyan lényeges szerepet játszó Habsburg-állain persze még kevésbbé hajlandó változtatni ezen a helyzeten; csak1 fokozni akarja Magyarország gyarmati kizsákmányolását. Ennek jele többek között az, hogy Tirolt és Lombard-Velencét bevonják az egységes vámterületbe, de a magyar vámhatár felszámolásának még a gondolatát is elutasítják.122 Metternich, a reakció főképviselője, egy emlékiratban ezt) írja: „Nem kell gyár Magyarországnak, ott, minden szegény emberre a földművelésben van szükség. Magyarországot 'távol keM tar tanti minden i parii tevékenységtől, mert a magyar nép jelleme tág teret nyit a szélhámosságnak." „Magyarország középkori agrárállam kell hogy maradjon i— magyarázza, meg Metternich e gálád és cinikus megjegyzését Ernst Fischer —: ebben a magyar mágnások és a német-osztrák burzsoázia, is egyetértett."223 Nem véletlen tehát, hogy a XIX. század 20-as és 30-as éveiben kiadott ' vámtarifák semmi lényeges változást nem hoztak a régebbi állapotokhoz képest. Amikor az 1825—27. évi országgyűlés által kiküldött kereskedelmi választmány felújította a vámrendszer enyhítésére vonatkozó kéréseket,221 a bécsi kormány válasza az 1829. évi vámtarifa volt, amely a magyar termény­kivitelt a válsággial küzdő osztrák nagybirtok érdekében — még csak meg-2,7 Sieghart: i. та. 38—39.: v. ö. Beer: Finanzen... 177. 218 Mérei: i. m. 185. *» Horváth: i. m. 332. m Beer: Handelspolitik... 42. 121 V. ö. Horváth: i. m. 330.; Kauiz Gyula: Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika. Pest. 1866. 91—93.; stb. 222 Beer: Handelspolitik ... 42. 223 Fischer: i. m. 137—138. 34 Horváth: i. m. 339—341.

Next

/
Oldalképek
Tartalom