Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
126 P. ZSIGMOND PíjL Ian akadályokat gördített. 1" így a, magyar gabonakivitel lényegileg az örökös tartományokra korlátozódott, tehát a monopolhelyzetben lévő osztrák piae igen alacsony árakat diktálhatott. — De Ausztriába sem lehetett nagy mennyiségeket és főleg állandóan kivinni. Csak az Ínséges és háborús években tették szabaddá a termény ér tőkésítést, egyébként Ausztria felé is súlyos vámtételekkel terhelték. Pl. a hétéves háború alatt a gabona szabad bevitelét az örökös tartományokba megengedték, de a háború befejezése után újra eltiltották. A tengeren való kivitelt 1767-ben engedélyezték, de 1770-ben, mikor az örökös tartományokban rossz volt a termés, azonnal felfüggesztették.120 A magyarországi gyapjúkivitelt hasonlóképpen a cseh és morva gyapjútermelés érdekei szerint szabályozták.13 0 A példákat seregestől folytathatnók.13 1 — Itt világosodik meg a Magyarország és az örökös tartományok közötti vámvonal fenntartásának másik értelme: a vámvonal lehetőséget nyújtott arra, hogy a magyarországi terménykivitelt mindenkor úgy szabályozzák, ahogy ezt az osztrák burzsoázia és birtokososztály érdekei kívánták. „Midőn... gabnával, gyapjúval s másokkal bővelkednek, s azokat drágábban kívánják eladni, azon cikkek bevitelét megtiltják: midőn pedig azokra szükségük vagyon, megengedik ugyan a bevitelt, de szoros korlátok közé, bizonyos helyekre és időkre szorítva..." A közbeeső vámvonal tehát egyfelől jó eszköz volt „Magyarországot... egyedül a nyerstermesztésre szorítani", másfelől „a harmincadot úgy igazgatni, hogy a német tartományok a magyar termesztmények árainak uraivá legyenek s azok szállításának mennyisége a német tartományi földmívelők javára mérsékeltessék..."132 Mit jelent mindez1 ? Egyrészt azt jelenti, hogy a TïahsbxiTg-abszolutizmus gazdaságpolitikájával természetesen nemcsak az ipari-kereskedelmi burzsoáziát támogatta, hanem az osztrák nagybirtokososztályt sem hagyta számításon kívül. Másrészt azt jelenti, hogy az örökös tartományokba irányuló magyar terménykivitel általában nem biztosította a tőkefelhalmozás lehetőségét a magyar földesurak és terménykereskedők számára, illetve csak szűk korlátok között nyújtott erre módot. A komolyabb mértékű tőkefelhalmozáshoz ж kellett volna, hogy Ausztria állandóan és biztosan szolgáltasson széles piacot a magyar gabona számára; ez a feltétel azonban teljességgel hiányzott. Az osztrák kivitel így csupán a nagybirtokosok egy kis csoportjának nyújtott kedvező lehetőséget. — Tehát: „Mária xerézia és II. József mindent elkövettek, hogy fejlesszék a magyar mezőgazdasági termelést, főleg azokban a termékekben, amelyekre a fejlődő osztrák manufaktúráknak mint nyersanyagra szükségük volt,... de ez a gazdaságpolitika egyben a magyarországi burzsoázia fejlődésének gondos megakadályozását eredményezte.. ."1,s Mária Terézia és II. József korát ebből a szempontból bízvást összefoglalhatjuk. 1780 után ugyanolyan célokat követett a bécsi gyarmatosító gazdaságpolitika, mint 1780 előtt.13 4 Legfeljebb az a különbség, hogy a célokat még világosabban fogalmazták meg és az eszközöket még következetesebben alkalmazták.13 5 Az 1784-i vámtarifa, az ú. n. „elszigetelési rendszer", a protekcionizmus minden eddiginél szigorúbb megvalósítását jelentette, „miáltal az egész osztrák monarchia oly helyzetbe állít'taték Európára nézve, mintha 128 V. ö. Domanovszky Sándor: Duna—feketetengeri kereskedelmi hajózásunk múltjáról. Bp., 1918. 18. 120 Beer: Handelspolitik... 15., 134. U. о. 135. 1S1 L, Belitzky János: A magyar gabonakivitel története 1860-ig. Bp., 1932. 69. kk.; Eckhart: i. m. 192. kk. 132 Horváth: i. m. 159—160., 164. 138 Révai: i. m. MO. 154 Priester: i. m. 172. 13,5 V. ö. Beer: Handelspolitik... 116.
