Századok – 1949
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. II. 106
AZ EREDETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 127 benne sem foglaltatnék.. Az egységes vámterületen Magyarország továbbra is kívülrekedt, sőt újabb rendszabályok súlyát kellett elszenvednie. Egy 1786-i rendelet értelmében az összes iparcikkeket vámmentesen lehetett Magyarországra behozni, míg a magyar mezőgazdasági termények kivitele továbbra is vám alá esett.13 7 Az 1788-i vámtarifa pedig 200 iparcikket „szahad forgalmon kívül helyezett", s ha a behozatalukat különleges esetben mégis engedélyezték, külföldi forgalomban 60%-os, Magyarország és Ausztria közötti forgalomban — a többi áruhoz hasonlóan — 10%-os vámmal rótták meg azokat. „Minthogy ezek az áruk szinte kizárólag ipari termékek voltak és ezek immár vámmentesen jöttek be Magyarországra, azért az egész rendelkezés elsősorban magyar iparcikkekre vonatkozott abban az esetben, ha azokat Ausztriába akarják kivinni." Itt tehát lényegében a közbeeső vámvonal „egyoldalú és részleges felfüggesztéséről" van szó, úgy, hogy Magyarország „védtelenül legyen kitéve az osztrák iparcikkeik áradatának".138 Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a Mária Terézia és II. József uralkodása idején kifejlesztett gyarmati rendszer és protekcionizmus megakadályozta az osztrák kereskedőtőkések kedvéért a kereskedelmi tőke felhalmozását hazánkban; megakadályozta az osztrák manufaktúra-burzsoázia kedvéért a tőkés ipar, a manufaktúrák kibontakozását magyar földön; végül megakadályozta az osztrák nagybirtokososztály kedvéért a mezőgazdasági tőkefelhalmozást is Magyarországon, amennyiben az örökös tartományokra korlátozott mezőgazdasági kivitelt folytonos bizonytalanságban és súlyos vámterhek alatt tartotta. Ez a gazdaságpolitika tehát az osztrák örökös tartományok kapitalizmusának fejlesztése, burzsoáziájának erősítése érdekében Magyarországot valóban minden tekintetben gyarmati sorba süllyesztettel Ezt a tényt — szemben a reakciós osztrák történészek ferdítésével és hamisításával — az osztrák történet marxista kutatója világosan kiemeli. „Az osztrák burzsoázia — szögezi le — meg akarta tartani Magyarország gyarmati kizsákmányolásának lehetőségét."18 0 De ezt a tényt nemcsak ma, utólag állapíthatjuk meg, hanem az egykorúak is jól látták. A bécsi Staatsrat egyik — viszonylag mérsékelt — tagja, Borié államtanácsos is „úgy tekinti ezeket az országokat (értsd: a magyarországi területeket), mint az angolok és más nemzetek telepeiket Indiában;"1*0 máskor meg kimondja, hogy „a Hofcommerzienrat Magyarország ellen ugyanazt a kényszert alkalmazza, amelyet Anglia és más nemzetek alkalmaznak amerikai gyarmataikkal szemben".1 '1 II. József is úgy teszi fel a kérdést, hogy „Magyarország a többi örökös tartományokkal... egyenlő kedvezéseket nyerjen-e.., vagy ellenben mint meríí gyarmat tekintessék..."14 2 II. József ezt a kérdést gróf Pálffy kancellárhoz 1785 végén intézett; kéz iratában vetette fel és a dolgot úgy állította be, hogy kizárólag a magyar nemességtől függ a válasz: ha lemondanak adómentességükről és elfogadják az új adórendszert, semmi akadálya sem lesz a gyarmatosító vámrendszer felfüggesztésének. II. József ezzel újait nem mondott, csupán kiélezettebben fejezte ki azt, amire a Commerzienrat emberei a m.ultban is mindig hivat koztak; a magyar nemesi adómentesség és ezzel kapcsolatban Magyarországnak a Habsburg-monarchia terheiben való mértéken aluli hozzájárulása az oka a gyarmati vámrendszer fenntartásának.1 4 ' "« Horváth: i. m. 235. 137 Sieghart: i. m. 21—22. 138 U. o. 23. ia » Priester: i. m. 18Ű, 140 Ember: i. m. 261. 141 U. o. 270. 142 Horváth: i. m. 229—230.; Berzeviczy: alább i. m. II., 21S. 148 L. pl. Sieghart: i. m. 15. kk.; stb„ stb.
