Századok – 1949
Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79
az egyház szerepe az árpádkori magyarországon 103 Tagadhatatlan, tény, hogy a korai középkor századaiban a szellemi „monopólium" kizárólagosam az egyháziak kezében van. Fokozottan áll ez az Európa keletén elterülő országokra, ahol a római hagyományok továbbéléséről nem igen beszélhetünk. Kulturális gócpontok, az akkori minimális műveltség központjai kizárólag az egyházak, elsősorban a kolostorok voltak. Mit jelent ez azonban a „nép", de mégcsak az uralkodóosztály szempontjából is? Az egyháziak igen gondosan őrködtek éppen, szellemi monopóliumuk felett, az oktatás célja tehát kizárólag a papi utánpótlás volt. Ebben is azonban kínosan vigyáztak arra, hogy az alsópapság ne tanuljon túlsókat, az írás-olvasásból lehetőleg csak az olvasásig jusson, szükségszerűen csak anynyit tanuljon meg, amennyire ai prédikációhoz, az ideológiának olyan irányú elterjesztéséhez volt szüksége, hogy 'az alávetett osztályok a „keresztény erkölcs" nevében elfogadják az alávetettséget. Nagyon szépen példázza ezt a Gellért-legenda sokat emlegetett „éneklő leánykáról" szóló része. Gellért, Walther nevű társával, útban megszáll egy háznál és éjtszaka éneket hall. Egy leány énekel, akiről kiderül, hogy a gazda szolgálója és kézzel hajtja egyedül a malmot és e közben énekel. Gellért így szól a legenda szerint: „Ó, milyen csodálatos dolog az emberi türelem... Boldog — mondá — az a nő, aki más hatalmában élve, szolgálatának terhét megadással és minden zúgolódás nélkül viseli."81 Különben éppen a Gellért-legendából tűnik ki a legélesebben, hogy még a magasabb papi istallumokra szánt magyarokat is — legalább a korai időkben — csak „olvasásra és éneklésre" tanították. Ezt tisztán látja már Horváth Mihály is, amikor idézi a legendának azt a részét; amelyben, a tanításra jelentkező harminc magyar ifjúról beszél.8 2 Mint erről más helyen' szóltam, ebben a korai időszakban a főpapság teljes egészében idegenekből kerül ki, a magasabb műveltség tehát ezeknek a tulajdona volt. A nép közül kikerülő alsóbb papság műveltségi színvonaláról pedig szintén, szóltunk már. Természetesen a szerzetesi utánpótlás céljára is szükség volt kolostori iskolákra és ide bizonyára magyarok is bekerültek. Ezen az egész szűk körön kívül azonban a tanításnak az árpádkori Magyarországon úgyszólván semmi nyomát sem találjuk. Az uralkodóosztály világi tagjainak nevelésével sem, igém foglalkozott eb'oen az időben az egyház. Csak a 12. század közepém hallunk arról, hogy a magyar nagybirtokosságból egyesek külföldi iskolákra kerülnek. Ezek közül kerülnek ki azután a pápai világuralom politikai hirdetői, a világi papság magyar tagjai is. A „nép" oktatásáról tehát, mint ez egészen természetes, nem is beszélhetünk. Mint Szent István nagyobb legendája elmondja, ai „betörctlen (szilaj) népeket összegyűjtötték és nekik a szent püspök prédikációkat tartott."'3 Ezek a prédikációk- amelyeket tolmácsok közvetítettek a nép felé, nem kelthettek túl nlagy hatást és ezért természetesen a későbbi időben a műveletlen alsópapságot tanítják meg a prédikációk tartására, amelyek azonban csak azt tartalmazhatták, ,,amennyi bent volt a pápa, vagy a püspök levelében". Ezeknek a tanításoknak lényege a már említett alázatosság elfogadása, a ,,betöre tien" nép idomítása, és mint a budai zsinat (1279) meghatározza : „Gyak-81 „O miranda res, ait episcopus. qualiter se paseit humana generatio... Felix, inquit, mulier, que sub allerius potestate posita. sic duiciter debitum servitium absque murmuratione leta inpendit." Scriptores Rerum Hungaricarum (1938) II. 498, 1. 82 Scriptores R. H. II. 494. 1. Horváth Mihály: A kereszténység megalapításának története Magyarországon. 294. 1. és kk. 83 Scriptores R. H. II. 380. helytelenül idézi Békefi: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. 8. 1.
