Századok – 1948

Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60

A MAOYAK CÉHRE N"D SZER 1848 ELŐTT 79 riarchalis" kapcsolatok anakronisztikus voltát mi sem mutatja jobban a tervezet 15., 16. és 26. §-ainál, amelyek éppen hogy az osztályharc kiélesedését bizonyítják. „Amint a mestereknek tilos munkáikat (nyilván munkaidejüket) a csőcselék sujtása árán tetszésük szerint emelni (mit Geisslung des Pöbels zu erhöhen) és egymással erre vonatkozó megállapodást kölni, éppúgy semmiképen sem engedhető meg a segédeknek, hogy megegyezést létesítsenek és hogy a mesterekkel való megállapodás szerintinél magasabb heti-, vagy darabbért igyekezzenek kapni. Itt kifejezetten kinyilatkozta tik, hogy azt a legényt, aki nem akar a megállapodásszerinti bérért dolgozni, lázadónak tekintik és a helyi bíróság által a tényálladékhoz mérten fogsággal vagy más megfelelő büntetéssel kell sújtani." (15. §.) A következő pont megtiltja a külön legényegyesüléseket, titkos összejöveteleket, majd a 26. §-ban többek között ez áll: „Azokat a legényeket, akik bármilyen ürüggyel összebeszélnének és vagy vélt követeléseik kielégítéséig vonakodnak dolgozni, vagy csoportosan összeverődnek vagy más hasonló dolgok véghezvitelére készülnek, fogsággal, vagy tesli büntetéssel, valamint javitó intézettel súlyos esetekben halállal kell büntetni. Az aradi német timárcéh 1841 júniusában panaszolta el a helytartótanácsnak, hogy a rendeleti tilalom ellenére a társrokonság (Bruderschaft) és egyéb legényvisszaélések a délvidéki céheknél szokásosak. Elmondják a legények szokásait, amelyek közé tartozik, hogy a legényszálláson tartott társrokonsági gyűlésen „el határoztatik, mely napi órák megtartandók, mely eledelek és italok Mestereiktől meg kivánandók lennének, oly fenyítékkel, hogy ahhoz magokat nem tartó legények számíizettessenek (ächten), azaz az ilyet mindenütt gúnyolják, megbecstelenitik, megverik stb.". A társrokonság minden érkező vándorlegényt három napig vendégül lát és 50—60 konvenciós krajcár ajándékot ad neki. Ezzel — a mesterek szerint — elősegíti a legények kóborlását „a kik t. i. éppen semmi munkába bé nem állanak, sőt a munkát meg utálván önmondások szerint szabadon minden munka és gond nélkül, a falun ,bátyúk' parasztul, a városokban pedig a Társrokonság ajándékoztatásából élnek. A mennyiben pedig egy vagy más Timár Legény munkát keresne és héti bére tulvitten nagyítva vagyon, hogy lehetetlenné válik azon méltányos áron, melyen Honunk fél része, és Ausztria a bőrkészítményeinket elő állíttatni: mi okért is az idegen készítmények a helybenieknél nagyobb keletben vágynák, nem tsekély megrongálásunkra". Ezért a visszaélések megszüntetését kérik „valamint minden más Mivészeknél, igy hasonlóképpen nállunk is a napi munkának kezdete reggel 5, végezte pedig estéli 7 órára, a szokott reggelezési és ebédi időkön kivül el határoztasson, egyébként is a Legények a szokatlan eledeli és italbéli választásokban korlátoztassanak; mindhogy ugy is minden mester ember