Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
80 MÉE.KI GYULA műhelyének disze végett iparkodik, hogy legényeit táplálékony és elégséges eledellel és itallal elláthassa".6 3 Ügy véljük, hogy ez az utóbbi példa legvilágosabban tükrözi mesterek és legények viszonyának megváltozását. Egyik oldalon az osztrák verseny miatt válságban levő mesterek kizsákmányoló osztálya mindent megtesz önmaga megmentésére és ennek érdekében fokozza a kizsákmányolást. Élelemellátás korlátozása, a mesterek által diktált munkabér fizetése a legények által kért helyett, munkaidő növelése: a kizsákmányolás eszközei. Ezzel szemben a legények törekvése: emberi megélhetést biztosító élelem, ital, bél-és munkaidő. A mesterek nyilván nem azért kívánják az imént leírt munkaidőt, hogy a legények eddigi állapotán javítsanak, hanem, hogy nekik megfelelően hosszú munkaidő alatt zsákmányolhassák ki munkásaikat. Visszaélésről beszélnek, tehát eddig a tőlük kívántnál rövidebb volt a munkaidő. A mesterek munkaidőmeghosszabbítási törekvéseire mutat az is, hogy a legények szükségesnek tartják egységes álláspont elfoglalását- a társrokonsági üléseken a munkaidő tekintetében („elhatároztatik, mely napi órák megtartandók"), vagyis védekezésre volt szükségük a mestereknek azzal a törekvésével szemben, hogy az eddiginél hosszabb munkaidőt állapítsanak meg. A céhpanasznak abból a részéből, hogy a legények bizonyos ételek, italok megkövetelésére megegyeztek, nem korhelykedési szándékukat olvassuk ki, hanem a válsággal küzdő céhes mester által — a már feljebb vázolt okból — lesüllyesztett életszínvonaluk emeléséért folytatott küzdelmet. Nem tekinthető egyébnek az osztályellentétek kiélesedésénél a mesterek panaszának az a része sem, amelyben a mesterek a korhelykedés rovására írják, „hogy mesterségi tudományokat elhanyagolván, nem tsak valódi derék mesterek nem leendenek, sőt mestereiknek végveszélyeit okozzák, valamint szomorú példák vágynák, hogy már hat mestertársaink egyedül a Legényeknek mesterségbeli tudatlanság, s hanyagságok miatti tönkretétettek". Mi másra mutat ez, ha nem a mester-legény tanító-tanítványi viszonyának felbomlására? A legények régebben is mulatoztak és nagyon régi időtől fogva tiltották a Blaumontagot, ami arra mutat, hogy a legények korábban sem éltek szerzetesek módjára. Viszont ki az oka tudatlanságuknak, esetleges hanyagságuknak, ha nem a mester? Vájjon elképzelhető-e, hogy ha a régi tanítvány-tanulói viszony fennáll, akkor a legény nem tanul és hanyag, hiszen akkor éppen a tanulás volt a céhviszony lényege. Ilyen körülmények között élt Magyarországon a céhbeli munkásság, amelyben a sorsát súlyosbító céhrendszerrel és mesterekkel szemben az elégedetlenség forradalmi feszültsége egyre nagyobb mértékben halmozódott fel. Ennek jelei voltak az időnként kirobbanó legénymozgalmak. 6» O. L. Htt. Dep. Citt. Normale 1841—62—6. További példákra v. ö. Mérei: i. m. 23. lap.
