Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
68 MÉE.KI GYULA módszerekkel, ösztönösen, mechanikusan és nem racionálisan, tudatosan végiggondolva a termelési folyamatot, megismerve szakmája technológiájának tudományos összefüggéseit. — „A tapasztalat ideje, amely jó volt atyáinknak, nem elég már nekünk és az az iparüző, aki manapság csak írni-olvasni tud, nem jut előre és nyugalmi helyzet — hátrafelé haladás" — írta Rupprecht János soproni cukorgyáros 1843-ban.1 7 A Magyar Ipar Egyesület abban látta a magyar ipar elmaradottságának főokát, hogy hiányoznak a félgyártmánykészítő üzemek. Nincs fém-, szerszám- és eszközgyártás. Vagy külföldről hozzák be a szükséges cikkeket vagy a mesterek maguk készítik „s mert ez nem professiójok, az ipar ezen ága nélkülöz minden haladást — a kézipar pedig csak ősi szerszámaival dolgozik mindenfelé". ,,E műhelyekben mennyi a firól-fira maradt, utánzott, betanult fogás, szokásosság a gépi gyakorlatiság. Mi ritka természeti és mathematikai ismeretekkel nemesbült, világosodott, okszerű belátás és szakműveltség?"1 8 Primitív technika, olyan kezdetleges munkamegosztás, hogy számos esetben még szerszámait is maga az iparűző készíti és nem külön szerszámkészítő iparos, mindent megmagyaráz. Hogy pedig mit jelent a primitív kézitechnika és a gépi felszereléssel dolgozó munka termelékenysége közötti különbség, arra álljon itt csupán egyetlen példa. Szakolcán évszázados volt a posztóipar. Egészen a napóleoni háborúk végéig „a posztó készités igen egyszerűen, csupán emberi kéz által eszközöltetett, göz, különös gép és erő müvek nélkülöztével; — azért is a foglalkozás eredménye majdnem tizszer csekélyebb a mostaninál volt;"19 amikor ugyanis már ők is gépeket használnak. Az elmaradottságot konzerváló osztrák gyarmati gazdaságpolitika — mint tudjuk — minden módon elősegítette az osztrák iparcikkek elterjedését Magyarországon. A céhek keservesen panaszkodnak a külföldi áru versenye miatt. Ez érthető is, hiszen a gvári termék olcsóbb, változatosabb, jobb volt, a vevők ízlését jobban kielégítette, mint az általában kezdetleges technikával, elmaradt ízlés szerint készült céhes áru. A szakolcai posztósok 1843-ban elmondják, hogy piacuk néhány közeli helység volt, de „ott is többnyire külországiak posztó készítményeinek concurrenciája a mieinket várt reményeiktől elütötte".2 0 A külföldi verseny olyan erős volt, hogy már az sem használt, ha a céhek korszerűsítették üzemüket. — „A kőszeghi posztós céh, mind azon mozgonyokkal (Maschinen), mellyek az ujabbi időkben a külföldi gyárosok által sikerrel használtatnak, el van látva — az egyes mesterek, munkások, sőt ollyanok sem hiányoznak, kik magokat mesterségökben a külföldi gyárvárosokban több évekig át, olly annyira kimivelték, hogy a külföldiekkel bizvást vetélkedhetnének; — de mind amel-17 O. L. Régi orsz. lt. Lad. XX. No. 20. Fase. H. 42. 18 U. ott. Lad. XX. No. 20. Fase. I. 57. 1»-a e U. ott. Lad. XX. No. 20. Fase. H. 44.
