Századok – 1948
Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt 60
A MAGYAR CÉHRENDSZER 1848 ELŐTT 65 dezkedett kézművesipar ettől kezdve kerül szembe olyan feladatokkal, amelyek megoldására nem lesz képes. Az ország lakossága 1711 után ugrásszerűen nőtt. Pusztán Magyarország területét véve alapul, 1720 után 1,770.000 lélek élt az országban, Erdélyt is beleszámítva 2Уг millió. 1785-ben 180 százalékos emelkedéssel 7 millióra, 1846-ban 12,033.399-re ugrott fel az ország népességének létszáma, ami újabb 71'9%-os gyarapodást jelentett. Ugyanakkor a kézművesek száma a százalékos gyarapodás ellenére sem volt megfelelő méretű. 1720-ban Magyarország 7785, 1815-ben 88.422, 1826-ban 94.553, 1839-ben 117.156 mestert és kontárt számlált összesen.9 A Magyar Ipar Egyesület az 1842—43. *évi országgyűlés kereskedelmi választmányának felkérésére adott 1843. dec. 26-i véleményében a céhes ipar helyzetéről így írt: „ . .. a műiparos osztály csekélységét el kell ismerni mindenkinek, ki fontolóra veszi, miként vidékeinken mester emberek alig léteznek, kisebb városainkban föld-, kert- s leginkább szőlőmívelésre adják magokat, — s csak éppen a néhány nagyobb város az, hol kissé kellemesebb a számok, de — kivéve igen kevés üzletet, e számot mérték felettinek, sőt elegendőnek sem mondhatni; s mennyi üzlet nincs, mellynek az egész hazában még iker városainkat sem véve ki, mestere hiányzik?"10 Bár az agrártársadalmi viszonyok ismeretében világos, hogy a vásárlóképes belső piac nem növekedett a lakosság számszerű gyarapodásával arányosan, még így is jelentős méretű belső-piaci szükséglelnövekedéssel kell számolni a legközvetlenebb életszükségleteket kielégíteni hivatott árukban. Ezenkívül a társadalom egy számban nem jelentéktelen részének vásárlóképessége és fogyasztói igénye különösen a konjunktúrák hatása következtében alaposan megnőtt. Ennek az utóbb említett csoportnak fogyasztási igénynövekedése nemcsak mennyiségi, hanem minőségi is volt. Schwartner 9 Az 1720-as adatok (Acsúdy Ignác) Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720—21. Budapest, 1896. Magyar Statisztikai Közlemények, új folyam XII. köt. 32—35. és 261. lapjairól valók. Az 1785-ös adatra Tliirring Gusztáv, Magyarország népessége II. József korában c. munkája, az 1828-as adatok T. K. (Tagányi Károly): Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1896. évf. 206—211. lapjairól való. Az 1839—40-es adatokra Fényes Elek: Magyarország statisztikája. Pest, 1842. I. köt. 115. lap. lu O. L, Régi orsz. lt. lad. XX. No. 20. Fase. J. 57. — Ugyanez a következtetés vonható le az 1828-as országos összeírás városi összesítő jelentéseinek vizsgálalából is. V. ö. főleg Pest, Pozsony, Kassa, Késmárk, Bártfa, Selmecbánya, Bakabánya, Körmöcbánya és Lőcse jelentéseit (O. L. Regnicolaris II. 1828-as összeírás), továbbá H. Pálfy Ilona: Kecskemét adózó lakossága az 1828. évben. Klny. A Magyar Statisztikai Szemle 1935. (XIII) évf. 5. sz.-ból; valamint ugyanő: Székesfehérvár sz. kir. város 1828-ban. Budapest 1938. iKlny. a Magyar Stat. Szemle 1938. 3. sz.); ugyanő: Győr sz. kir. város az 1828. évi összeírás megvilágításában. (Klny. a Magyar Stal. Szemle 1934. [XII. évf.] 5. számából); ugyanő: Veszprém adózó lakossága az 1828. évben. (Klny. a Magyar Stat. Szemle 1936. [XIV. évf.] 5. sz.-ból; ugyanő: Szombathely város adózó lakosága 1828-ban. — Ó-Perént és Szentmárton községekkel együtt. (Klny. a Magyar Stat. Szemle 1937. [XV. évf.] 5. sz.-ból.) 7
