Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 47 nyos-maróti uradalomban, a tótkomlósiban és Orczyfalván. Egyáltalában, az egész Bánságban, hol az új földesurak csak nyerészkedésre gondoltak, igen gyakori volt a zendülés. Bihar megyében, az erdélyi határon több, mint negyven községben volt zenebona ... Erdélyben majdnem mindenütt lázongott a jobbágy.. ." Stb.13 5 A kisajátított parasztokat kisajátítóik persze megint csak rablóknak tekintik. „1781. aug. 16-án a helytartótanács megkérdezte Arad vármegyét, mit akar tenni az ott nagyon elszaporodott rablásak megakadályozására. A vármegye szept. 1-én egész őszinteséggel felelte, hogy ő ilyenkor minden községben egy-egy akasztófát szokott felállítani, most azonban azt is jónak látná, ha a községnek nagyon szétszórt házait, amik úgyis fából vannak összetákolva, közelebb tolatnák egymáshoz .. . 1782-ben a megye meg is kezdte a községek szabályozását."13 6 — A fentiek után nem lehet kétségünk az iránt, hogy mit jelentett a „községek szabályozása". Nyilván nem egyszerűen közbiztonsági rendszabályt, hanem a községi tulajdon újabb kisajátítását. A megyei urak tehát a kisajátított parasztok rablásait azzal akarták megakadályozni, hogy újabb kisajátításokat eszközöltek ... A valóságos ok persze nem maradhatott rejtve sokáig. „Ekkor azonban egyszerre arról értesült a kormány, hogy Aradon az oláh nép elégületlenségét és romlását voltakép az agrárius viszonyok okozzák. Mert Bogyest, Petris, Tok, Baja, Trojás, Lupest, Zöldes, Bucsáva és Brezova lakosaitól a földesurak elvették földjeiket... A földek fölmérése... azt a meggyőződést érlelte meg az egvre izgatott tömegben, hogy a földesurak összejátszanak a mérnökökkel, kik a jobbágyok földéből hasítják ki az uradalmi legelőket — Marczali is megírja, hogy „a legújabb zavarokat nagyrészt magok a földesurak idézték elő, az által, hogy jobbágyaikat távozásra akarják kényszeríteni, csakhogy nagyobb földet nyerjenek a marhatenyésztésre".13 8 De az aradi és zarándi mozgalmak csak előjátékai voltak egy általánosabb és nagyobb megmozdulásnak: Hóra és Kloska románmagyar parasztfelkelésének Erdélyben. A nélkül, hogy az 1784 év e hatalmas parasztmozgalmát részletesebben tárgyalhatnók, utalnunk kell arra, hogy olyan vidéken keletkezett, „melynek lakossága egész Erdélyben talán legtöbbet szenvedett az úrbéri visszaélések súlya alatt. Valóban, mintha egy agrarius revolutio színhelyéül volna rendelve az a vidék". Azok a zalatnai jobbágyok kezdeményezik, akiknek „panaszai óriási fóliánst képeztek" már a bécsi hatóságoknál.13 9 A felkelést végre is császári csapatok fojtották vérbe. 135 Marczali: i. m. III. 42. 136 Márki: Arad vármegye... 423—424. 137 U. o. 13ä Marczali: i. m. III. 9. 139 U. о. III. 27.
