Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
48 Г. ZSIGMOND PÁJj Megint felvethetjük a kérdést: volt-e vezetője a mozgalomnak? volt-e támogatójuk, akire számítottak küzdelmükben? A válasz egyszerű: a mozgalomnak nem volt vezetőrétege, nem volt támogatója. A felkelők megint csak illúzióban bíztak, ábrándot kergettek. Azután, hogy a nagybirtokosokban oly rútul csalatkoztak, lassanként teljesen lemondtak az ő vezetésükről, „Rákóczi visszatéréséről". Reményüket most már nem a földesurakba, hanem a királyba, az uralkodóba vetették. Ismeretes, hogy a XVIII. század ötvenes éveít'.l kezdve Mária Terézia, majd 11. József idején milyen nagy számmal futottak be Bécsbe a magyar jobbágyok panaszai.140 Ismeretes továbbá, hogy ebben volt némi része az uralkodóknak is, akik a jobbágyok pártfogásával akarták sakkban tartani a renitens magyar nemességet. Mindössze ez volt a gyenge ténybeli alapja a parasztság reménykedéseinek, ami azután annyira megerősödött, hogy maga Hóra „a legnagyobb merészséggel vallotta magát a császár parancsai végrehajtójának".14 1 De a kizsákmányolt és jelentős részében kisajátított parasztságnak természetesen ezúttal is csalódnia kellett: magának a császárnak katonái verték le felkelését. Az egész Hóra-mozgalom története világosan mutatja, hogy II. József „jobbágyvédő politikájának" — a jobbágyság állami kizsákmányolásának biztosítása mellett — nem volt más célja, mint az, hogy a parasztlázadás rémével törje le a magyar nemesség ellenkezését. De mihelyt a mozgalom túlment az uralkodó által kívánt célon, mihelyt „már nemcsak a földesurak, hanem minden kormány ellen intézettnek látta a pórlázadást", többé „nem iismert tétovázást".14 2 Ahogy a Károlyiak vezetőszerepébe vetett hit még egyideig továbbélt azok hazaárulása után is, úgy egyideig fennmaradt még II. József nimbusza is az elnyomottak körében. „Halála után az ő neve állott elől a magyar parasztok harci kiáltásában a nemesek ellen, akik őket a régi szolgaság békójába szerették volna visszahajtani."14 3 De a következő évek eseményei alkalmasak voltak arra, hogy kijózanítsák őket a királyokba vetett bizalmukból. Az egyre nagyobb tömegeiben nincstelenné váló magyar parasztság tehát valóságos vezetőréteg nélkül, de vélt vezetőiből is kiábrándulva érte meg a XIX. század első évtizedeit, azt a korszakot, amely a magyarországi eredeti felhalmozás további előrehaladását és 1848 előtt mintegy csúcspontját hozta. * „A haladás a XVIII. században abban nyilvánul, hogy most maga a törvény lesz a községi földek elrablásának előmozdítója, ámbár e mellett a nagybérlők kis független magánmódszereiket is 140 V. ö. Szabó Dezső: i. m. 58, 62, 73, stb.; Marczali: i. m. III. 4, 28, stb. 141 Marczali: i. m. III. 20, 25, stb. U. o. III. 34. 143 U. о. IV. 61.
