Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
46 Г. ZSIGMOND PÁJj títás ellen folytatott hiábavaló küzdelméről. A földesuraknak itt is, ott is azonos a céljuk és eljárásuk; az állam eljárása azonban csupán formailag hasonló. Angliában ugyanis a törvényhozás még a XVI. században küzdött ezen átalakulás ellen, amikor „még nem állott a civilizációnak azon a fokán, ahol a „wealth of the nation", azaz a tőkeképződés, a kíméletlen kizsákmányolás és a nagy tömegek elszegényedése az állami bölcseség utolsó szava".133 A bécsi kormány viszont, a XV11I. század második felében, nem ezért akarja gátolni a parasztság kisajátítását, hanem az állami adó alapjának biztosítása kedvéért. A bécsi udvar ekkor már nagyon jól tudja, hogy mi a „wealth of the nation", és erőszakos módszerekkel segíti elő a tőkeképződést az örökös tartományokban. Ugyanakkor azonban minden eszközzel akadályozza ugyanezt Magyarországon. Közelesik tehát az a feltevés, hogy Bécs eljárásának célja az adóalap védelmén kívül az volt, hogy ezzel is akadályozza a tőkés termelőmód kialakulását a gyarmati sorban tartott Magyarországon. A falusi földközösségnek az úrbérrendezés és az azt követő regulációk által való felszámolása azonban még nem volt teljes. A szántóföldek és a kaszáló rétek évenkénti újrafelosztása ugyan megszűnt, de megmaradtak a falu határának egyéb közös haszonvételei. A legelőt, az erdőt, a nádast, stb. a földesurak és jobbágyok továbbra is osztatlanul és közösen használták. Cseppet sem csodálhatjuk, hogy a monopolisztikus tulajdonra törekvő földesurak az első lépés után csakhamar további lépéseket akartak tenni s arra törekedtek, hogy a községi tulajdonnak ezeket a maradványait is megszüntessék és a kisajátítást a közlegelőkre, stb. is kiterjesszék. Egyáltalán nem áll egyedül a szerémmegyei Zsid község példája, ahol az 1780-as években a jobbágyok már arról panaszkodnak, hogy „az uraság ... lefoglalta a községi földek nagy részét. A közlegelőkből lefoglalt 7 holdat. A faizást korlátozza".134 Nem lehet kétséges, hogy a lentiekben a magyarországi eredeti felhalmozás újabb döntő fontosságú mozzanatát érintettük, amely a kisajátítottaknak további tömegeit tette szabad prédává. S ahogy eddig az eredeti felhalmozás minden jelentős állomását nyomon kísérte a nincstelenné tett parasztok forradalmi megmozdulása, úgy ez most sem marad el, sőt igen éles formában jelentkezik. Bárhová tekintünk az országban, ugyanazt figyelhetjük meg a XVIII. század utolsó évtizedeiben. „Liptó megye rózsahegyi uradalmában négy falu tagadja meg 17ÍJ5 végén a robotot. Majdnem egy évig állanak ellen és midőn a katonaság leveri őket, a hatóságok nem kevesebb, mint 207 családot 1760 lélekkel akarnak elűzni háztól és telektől... A lévai mozgalom vezetőjét bélyegzésre ítélte a császár, azután hajóvontatásra ... Hasonló jelenetek folytak az ara-1S3 A tőke. I. 777. 184 Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. Bp., 1888. III. 47.
