Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 47 földesuraknak is. De a jobbágytelkek meghatározásának módja tekintetében már kiütközött ellentétük: az udvar elég nagy jobbágytelkeket akart, hogy az állami adó rendszeres fizetésére a jobbágyoknak megfelelő alapot biztosítson; a földemrak viszont a földközösséget úgy akarták felszámolni, hogy a telekegységek behozatala egyúttal rögtön nagyarányú kisajátítást is jelentsen. Heves megye például az úrbérrendezés lefolytatására kiküldött királyi biztosnak a jobbágytelkek nagysága tekintetében a következőket javasolta: „Legyen négy osztály, az első osztályú jobbágytelkek 14, a második 16, a harmadik 18, a negyedik 20 holdból álljanak. A rétek, amint kaszálni lehet, 4—6—8 szekeres terület szerint osztályoztassanak ... A királyi biztos a vármegye ezen tervezetét nem fogadta el; hosszasabb érintkezés után végre a helytartótanács a következő osztályozást állapította meg: az elsőben 26, a másodikban 28, a harmadikban 30, a negyedik osztályban 32 hold számolandó, 8—10—12 szekér szénásterületű részekkel".12 8 A javasolt és az elfogadott teleknagyságok közötti jelentős különbség mutatja, hogy a földesurak a földközösségnek az úrbérrendezés által történő megszüntetését rögtön hatalmas kisajátítással akarták összekapcsolni. Igaz, hogy az államhatalom ezt az azonnali kisajátítást meggátolta és az úrbéri rendeletben nyomatékosan kimondta, hogy a jobbágyokat földjeiktől nem lehet megfosztani.12 9 Ezzel azonban még korántsem dőlt el a bécsi udvar és a magyar földesurak küzdelme a jobbágy földjéért, mert a földesuraknak sikerült az úrbéri rendeletben kieszközölniök az urbariális regulációkról szóló szakaszt,13 0 amely lehetővé tette, hogy a következő évtizedekben birtokaikat újabb és újabb „szabályozásoknak" vessék alá, szóval a jobbágytelkeket mindjobban megcsonkítsák. S ezzel lényegében a földesurak győztek a bécsi udvar álláspontjával szemben, mert a szabályozások alkalmával kimetszett maradványföldeket — minden tiltakozás ellenére — allodiális gazdaságukhoz csatolták. Hogy pedig itt milyen hatalmas területekről van szó, arra nézve osak azt említjük fel, hogy a Károlyi-család birtokai közül egyedül Hódmezővásárhelyen, a remanenciális földek több, mint 8549 holdra rúgtak.131 így hát a gödöllői és hatvani uradalomban is — mint oly sok más nagybirtokon — a „keménykezű" urbariális regulációk törölték el az újraosztásos földközösség utolsó maradványait.1 TM De miről van itt szó? Ugyanarról a mozzanatról, amelyet Marx jellemez Angliában: a községi tulajdon kisajátításáról, erőszakos egyéni cselekedetek formájában, és az államhatalomnak e kisűjá-128 Szederkényi: i. m. IV. 272—273. 129 Pauly: i. m. Introd. XVI; 3—4. 130 Pfahler Károly: lus Georgicum Regni Hungáriáé, Keszthely, 1820. II. 39—40. 131 A nagykárolyi gróf Károlyi-család... II. 27.; hasonló adatokra I. még: Pauly: i. "m. 423—424.; Pfahler: i. m. II. 75.; stb. 131 V. ö. Wellmann: i. m. 79.
